A Gödöllő YouTubecsatorna „Gödöllő Retró” podcastsorozata településszerkezettel foglalkozó műsorainak utolsó fejezetéhez érkeztünk. Ebben az adásban Tatár Attila műsorvezető és Fábián Balázs, a Gödöllői Városi Múzeum igazgatóhelyettese a 19. század közepétől a két világháború közötti időszakig tekintette át a település robbanásszerű fejlődését. Megtudhattuk, hogyan formálták a vasútvonalak, a filoxérajárvány és a parcellázási hullámok azt a Gödöllőt, amelyet ma ismerünk.
Gazdasági udvarokból polgári utcák
A Grassalkovichok és a Sinák kora után, a 19. század közepéig a település még lassabb ütemben változott. Érdekesség, hogy a mai központi utcák – mint a Szent János vagy a Kör utca – akkoriban még csupán gazdasági udvarként funkcionáltak. A Petőfi és a Bajcsy-Zsilinszky utcai telkek végei voltak ezek, ahol istállók és tárolók álltak, nem pedig lakóházak.
A valódi áttörést a közlekedési forradalom hozta el: 1867-ben megérkezett a vasút, 1911ben a HÉV, majd a váci villamosvasút is. Gödöllő ezzel egyedülálló helyzetbe került: három irányból is elérhetővé vált Budapest, ami mágnesként vonzotta a betelepülőket és a tőkét. A korábbi gazdasági épületeket elkezdték lakóházzá alakítani, a hatalmas telkek végét pedig levágták és önálló parcellákként értékesítették. Érdekes módon eleinte hosszúkás csíkokban parcellázták fel a földeket.
Villák, munkásnegyedek és a „Kukoricaváros”
A fejlődés azonban nem volt mindenhol zökkenőmentes. A vasút közelsége miatt megindultak a nagy parcellázások, ám ezek eltérő társadalmi rétegeket céloztak meg. Míg a Honvéd utca környékén elegáns villanegyed született, addig Szondi Lajos jegyző a közbirtokossági legelőn egyfajta munkásnegyedet hozott létre (a mai Grassalkovich és Arany János utca között). Ez a rész sokáig a település „mostohagyermeke” volt: hiányzott az iskola, az óvoda, sőt, itt-ott még a rendes út is. Nem csoda, hogy Pestről megérkeztek a kétes elemek is – hangsúlyozta Fábián Balázs. Különös utat járt be az Alvég is, vagy ahogy egy részét régen hívták, a „Kukoricaváros”. Az Isaszegi út környékén eredetileg káposztáskertek és kukoricások hullámoztak. A patak közelsége miatt az út egyik oldalán vert falú parasztházak, a szárazabb, homokos oldalon viszont a 19. század végétől már mutatós villák épültek. Itt nyílt meg 1888-ban a Gizella fürdő is, ami tovább emelte a környék fényét.
Művésztelep és világvárosi statisztika
Gödöllőt ugyan a 20. század elején a Gödöllői Művésztelep is világszerte ismertté tette, azonban a település külső megjelenésén nem nagyon hagyott nyomot. KörösfőiKriesch Aladár és társai a helyiek szemében kezdetben különös „csodabogarak” voltak vegetáriánus életmódjukkal és reformruháikkal. Azonban az 1904-ben megnyílt szövőiskola és az olyan alkotók, mint Nagy Sándor, végül szervesen integrálódtak a város szövetébe, és a helyi kulturális élet motorjaivá váltak. A fejlődés számokban is döbbenetes: míg az 1850-es években mindössze 12 utcája volt Gödöllőnek, 1926-ban már 86-ot számolhattak – ma pedig ez a szám meghaladja a négyszázat. A lakosságszám az 1870-es 3600 főről 1910-re 7700-ra ugrott, ami jól mutatta, hogy a település feltartóztathatatlanul haladt a városi rang felé.
A város fejlődésével foglalkozó podcastsorozat ezzel a végére ért, de Gödöllő története minden egyes új utcával és épülettel ma is folytatódik. A teljes beszélgetést és a korábbi részeket is visszahallgathatják Gödöllő YouTube-csatornáján. Köszönjük, hogy velünk tartottak ezen az időutazáson!
