TANYAGONDNOKUNK, A GÖDÖLLŐI ANGYAL MOTORON JÁRJA A „MÁSIK GÖDÖLLŐT”
Szentgáli-Varga Szilárd és a tanyagondnoki munka igazi arca
Karácsony közeledtével Gödöllő is beburkolózik a tél hideg, ám mégis várakozással teli csendjébe. Az utcákon fellobbannak a díszkivilágítások, a boltok megtelnek illatokkal, és a város szívében élők számára a szeretet ünnepére való felkészülés a megszokott meleg kényelmet jelenti. De van egy másik Gödöllő is, amely a külső közigazgatási területek, a tanyavilág, a szegényebb, elfeledett sorsok világa. És van valaki, akinek a munkája – és küldetése – éppen az, hogy a város szívét és a perifériát összekösse.
Szentgáli-Varga Szilárd az, akit a helyiek „tanyagondnokként” ismernek. Éppen indul a napi körútjára: a motorkerékpárja a szállítókapacitás szempontjából inkább egy kétkerekű karácsonyi szán, amit jól megpakol. A hideg, borongós idő ellenére Szilárd mosolyogva rakodja rá a motorjára a gondosan összeállított élelmiszeradagokat. Ezek a csomagok nem a szokványos adományok: az Élelmiszerbanktól származnak, olyan termékekből, amelyeknek ugyan lejárt a minőségmegőrzési idejük, ám a Nébih által kiadott táblázat alapján még hosszú ideig biztonsággal fogyaszthatók. Ez az okos rendszer biztosítja, hogy a boltokban már kidobásra szánt élelmiszerek a leginkább rászoruló asztalára kerülhessenek.
„Ez a munka Gödöllőn és a környéken is rendkívül sokrétű” – kezdi Szilárd, miközben felveszi a sisakját. „Nem csak a tiszta kenyér, a tiszta élelmiszer a cél. Az embereknek ennél sokkal többre van szükségük.”
NÉVJEGY
Szentgáli-Varga Szilárd
Született: Veszprém, 1969
Foglalkozás: porcelánfestő művész, tanyagondnok
Az első kanyar: Gödöllő külső területei és a létfontosságú csomagok
A tanyagondnoki munka lényege a mobilitásban és a komplex segítségnyújtásban rejlik. Szilárd területe Gödöllő teljes közigazgatási területe: a város maga, valamint Babatpuszta, Boncsok, Kecskés, Szárítópuszta, Marika-telep, Méhészet és a Repülőtéri úti tanyák. Mintegy hatvan ellátott sorsa függ attól, hogy a tanyagondnok eljut-e hozzájuk.
A robogó elindul, zúgása hamar eltűnik a kis utcákban, majd a külterületek nehezebben járható útjain. Elsőként Vilmához kopogunk be. A karácsonyi készülődés itt nem a bejgli illatát, hanem a csendes nélkülözést jelenti. Vilma néni arcán szinte azonnal felragyog a mosoly, amint meglátja Szilárdot és a motorról leemelt élelmiszercsomagot.
„Tudja, Szilárd nem csak az élelmet hozza. Vele az ember el tud beszélgetni” – mondja nekünk, miközben átveszi a gondosan összeállított adagot, ami jó pár napra biztosítja a fennmaradását.
A következő címen, a fagyos udvaron már nem csak a csomag átadása a feladat. Szilárd leparkolja a motort, és egyből megragadja a fejszét. A rászoruló számára a fűtés biztosítása, a tűzifa aprítása olyan létfontosságú munka, ami a tanyagondnoki leírásban nincs benne, de az emberiességben benne van. „Életlen ez a fejsze. Legközelebb megélezem” – ígéri.
Nem ijed meg, ha tűzifát kell aprítani.
Kályha a tanyán: az összefogás ereje
A harmadik állomáson Szilárd megmutatja a közösségi összefogás egyik legszebb példáját. Itt is átadja a nélkülözhetetlen élelmiszercsomagot, majd a ház egyik sarkára mutat. „Ebben az épületben olyan kályha szolgáltatja a meleget, amit közösen hoztunk össze D. Tóth Norberttel, aki szintén rengeteget segít a városban. A közösségi médián keresztül sikerült szerezni egy kis kályhát, amit be is üzemeltünk.”
A tanyagondnok így nem egy magányos futár, hanem egy hálózat központja, amely a város jóakaratát mozgósítja. Hiszen Szilárd segít ruhát, bútort vinni, kiváltja a gyógyszereket, segít elintézni a hivatalos ügyeket, és ha kell, orvoshoz is elviszi az ellátottakat. De ahogy mondja: „Sokszor csak annyi is elég, ha beszélgetek az elesettekkel.” Az emberi szó, a figyelem a legnagyobb luxus a tanyavilágban.
Nagy segítség a kis csomag.
Luxuséletből segítő kéz
Szentgáli-Varga Szilárd története nem a szegénységből indul. Éppen ez a kontraszt teszi izgalmassá. Majdnem tíz évig élt és dolgozott Németországban. Nem is akármilyen életet élt: a Herendi porcelánmanufaktúra müncheni és berlini márkaboltját vezette, luxustermékekkel foglalkozott, kényelmes, jó módban élt.
A sorsforduló akkor jött el, amikor Baden-Badenben, egy kiállításon megismerkedett Benedek Krisztinával, a mostani feleségével. A szerelem hazahozta Gödöllőre. Sokan talán nehezen szoknának vissza egy ilyen fényűző élet után egy nehéz, lelkileg megterhelő hivatásba, de Szilárd számára a váltás szívből jövő volt. 2019-ben, egy szakképzés elvégzése után kezdett bele az Aranyvirág Alapítványon keresztül a falugondnoki tevékenységbe.
„Nem bántam meg, jó adni, segíteni” – fogalmaz, ami letisztult ars poeticája ennek a munkának.
A porcelánok világától azért nem szakadt el teljesen, hiszen ma is foglalkozik festéssel, és tanítja is az érdeklődőket erre a szép szakmára.
A város szélén az adomány jelenti az ünnepi hangulatot.
Aranyos emberek – Küzdelem a túlélésért
A tanyavilág nem mindig egyszerű. Szilárd maga is elismerte, hogy tanult harcművészetet, taekwondót, a biztonság kedvéért. Az évek során azonban a kölcsönös tisztelet kialakult. „Az emberek elfogadtak, tisztelnek” – mondja. Hozzáteszi, a területen élők maguk is jelzik, ha látnak egy új, rászoruló családot. Szilárd pedig nyitott szemmel jár, állandóan figyel, beszélget. Rendszeresen előfordul az is, hogy kutyák jól megkergetik.
Ez a munka azonban komoly lelki terheket is tud róni a tanyagondnokra. A legdurvább eset volt, amikor ő maga bukkant rá egy elhunyt ember holttestére. Borzalmas élmény volt, hetekig rémálmok gyötörték. Ez a történet is jól mutatja, hogy ez a hivatás nem csupán csomagok kiosztásáról szól, hanem az élet, a halál, a nyomor és az emberi sors mélységeinek megéléséről.
„Az életüket nem tudom megváltoztatni, úgyhogy inkább segítek nekik életben maradni” – jelenti ki Szilárd, megfogalmazva ezzel a tanyagondnoki munka lényegét: az életmentő, azonnali segítséget, nem pedig a társadalmi felemelkedés ígéretét.
De még a nehézségek és az elesettség közepette is látja a szépet az emberekben. Ha néha össze is vesznek, segít nekik megbékélni egymással. Szemében ők „nagyon aranyos” emberek, akiknek egyszerűen csak szükségük van egy ablakra a világ felé.
Szilárd karácsonykor sem áll le. Elmondta, hogy ilyenkor mindig dupla adagot főz, hogy
a rászorulóknak is tudjon vinni a saját ünnepi ételéből.
Ahogy a motor távolodik a külterületek
poros, hideg utcáin, érezzük, hogy a karácsony Gödöllőn nem csak a csillogó főtérről szól. Szól minden önzetlen segítő kezet nyújtó emberről, és Szentgáli-Varga Szilárdról is, a motoros angyalról, aki a legszükségesebb adagot, az életben maradáshoz szükséges segítséget viszi el azokhoz, akiket a legtöbben már elfelejtettek. Az ő munkája a legszebb üzenet a város számára: a valódi szeretet oda megy, ahol a legnagyobb szükség van rá.
