Randy Schekman Nobel-díjas amerikai sejtbiológus-professzor személyében rangos vendége volt vasárnap Gödöllőnek és a Premontrei Szent Norbert Gimnáziumnak.
A Nemzeti Tudósképző Akadémia tehetséggondozó programjának delegációja a „Premi” laboratóriumában gyakorlaton vett rész a természettudományos érdeklődésű diákokkal.
Több külföldi professzor, valamint az országos tehetséggondozó programot irányító Hegyi Péter és Varró András professzorok is a delegáció tagjai voltak.
A nemzetközi küldöttséget Bárdy Péter és Fábián Bertalan alpolgármester fogadta, akik korábban aláírták Gödöllő városának csatlakozását a programhoz.
Bárdy Péter elmondta, hogy az orvosi egyetemi városokon kívül szinte csak Gödöllő része a tehetségtámogató programnak, amely a természettudományos pályára készíti fel és támogatja a kiemelkedő diákokat. Fábián Bertalan úgy fogalmazott, hogy mindhárom gödöllői gimnázium a magyar élmezőnyben van, és Gödöllő városvezetése büszkén támogatja a programban való részvételt. A szakmai munkát két kiemelkedő gödöllői pedagógus, Kerényi Zoltán és Horváth Zsolt vezeti. Hegyi Péter, a Nemzeti Tudósképző mondta, hogy a gimnazisták képzése hét országos képzési központban (Debrecenben, Gödöllőn, Hódmezővásárhelyen, Pécsen, Szombathelyen és Szegeden két intézményben), valamint 27 területi képzési központban zajlik.
Legfőbb feladata azon középiskolás diákok felkutatása és mentorálása, akik érdeklődnek a természettudományok iránt, és a későbbiekben a kutatói életpályát szeretnék választani.
A delegáció megtekintette az új városházát, ahol a város vezetőinek elismerő oklevelet adtak át
az akadémia nevében.
„Ez a program egy égi áldás”
Hogyan emlékszik vissza a középiskolás éveire? Mi motiválta, amikor a tudományok felé fordult?
Már az általános iskola felső tagozatában, még a középiskola előtt lehetőségem volt bemutatni a munkáimat – azokat az apróságokat, amiket otthon csináltam. Mikroorganizmusokat tanulmányoztam. Teljesen lenyűgöztek. 12 éves korom körül kaptam egy játék mikroszkópot. Kivittem egy üveget a helyi folyómederhez, merítettem egy kis koszos vizet, egy cseppet tárgylemezre tettem, és egyszerűen nem akartam elhinni azt a mikroorganizmus-világot, ami a szemem előtt úszkált. Ez ragadta meg a képzeletemet egész hátralévő életemre. A biológia iránti érdeklődésem miatt azt hittem, az a legjobb, ha orvosnak megyek. De amikor egyetemre kerültem, rájöttem, hogy létezik az akadémiai tudomány világa. Innentől kezdve csak a kutatás érdekelt.
Karrierje csúcsán pedig megkapta a Nobel-díjat. Emlékszik még, hogyan és hol tudta meg, hogy Ön kapja?
Nos, az évek során volt szerencsém számos nagy nemzetközi díjat elnyerni, amelyek közül néhány bizonyos mértékig előrejelző erejű volt. 2002-ben megkaptam a Lasker-díjat, amely az Egyesült Államok legrangosabb orvostudományi elismerése. Ennek nyertesei közül sokan – bár nem mindenki – később megkapják a Nobelt is. Aztán végül egy reggel, hajnali 1:20-kor megérkezett a hívás Stockholmból, és ennyi volt. És onnantól kezdve megváltozott az életem.
Hogyan?
Az egyik dolog, ami kissé zavaró, hogy amint ez megtörténik, az emberek máshogy kezelnek. Ez nagyon különös. Még néhány régi kollégám is, akiket évek óta ismertem, automatikusan másképp viszonyult hozzám. Pedig én ugyanaz az ember vagyok. Emiatt néha kicsit kényelmetlen a diákokkal, akik időnként idegesek és alig mernek megszólalni. De hát ezen nem tudok segíteni. Ismerek sok Nobel-díjast, és sokukban nincs semmi különleges. Vannak köztük kivételesen zseniálisak, de vannak, akik egyszerűen csak nagyon szerencsések voltak: jó időben, jó helyen, a megfelelő emberekkel választottak ki egy problémát a nagy felfedezésekhez.
Miért tartja fontosnak, hogy részt vegyen olyan képzési programokban, mint amilyen most Gödöllőn is zajlik?
Bárcsak nekem is lett volna több ilyen lehetőségem! Én mindent a hálószobámban vagy a pincénkben csináltam. Egy ilyen program nekem égi áldás lett volna. De sebaj, voltam elég motivált. Azoknak a gyerekeknek viszont, akik még keresik az útjukat és érdeklődnek a világ dolgai iránt, ez egy remek módja annak, hogy felfedezzék, mi iránt tudnak igazán lelkesedni.
