Képzeljünk el egy tehenet, aki ahelyett, hogy unottan kérődzne a réten, egy teherautó platóján ülve elindul a városi könyvtárba. (Sajnos nem a Gödöllői Városi Könyvtárba, mivel Mú mama svéd.)  Kalandvágyó tehenünk elhatározza, hogy megtanul olvasni, mert – a selymes réti fű mellett – szellemi táplálékra is vágyik.

Ezzel a mini „kulturális forradalommal” persze totálisan kiborítja legjobb barátját, a kontrollmániás, fák tetejéről messzelátóval kukkoló, hiperzsémbes Varjút, akinek a tollai is égnek állnak ettől az abszurditástól. Varjú szerint ugyanis egy rendes szarvasmarha ne akarjon Harisnyás Pippit olvasni, hanem maradjon a kaptafánál – pontosabban a szénánál. A tollas kis megmondóember azonnal beindítja a vészvillogót, és mindent megtesz, hogy visszaterelje barátját a „normális” kérődzők unalmas mindennapjaiba. Mú mamát azonban nem olyan fából faragták, hogy egy kis károgás eltántorítsa a kultúrától!

Ekkor Varjú taktikát vált, és megpróbálja túllicitálni a könyvtárlátogató tehenet azzal a bejelentésével, hogy ő egy könyvet fog írni a „Miért fehér a tej, ha a tehenek által elfogyasztott fű zöld?” címmel és természetesen ez a szuper kolosszális, világszenzációs mű mindjárt Nobel-díjas is lesz! Hogy sikerül-e ez a mesterterv? Tessék elolvasni ezt a remek humorú, nagyon igényesen magyarított és ötletesen illusztrált művet!

Mú mamának pedig innen üzenem, hogy bármikor szívesen látják a Gödöllői Városi Könyvtárban is! A gyerekkönyvtárban találkozhat Guszti gilisztával és még az is meglehet, hogy beugranak látogatóba a könyvtár udvarán született és azóta szépen kigömbölyödött kismacskák: Lilike, Franciska, Miloska és Bambi.