Számomra az egyik legfontosabb nap az életemben 1992. július 1., hiszen ez volt az első munkanapom itt, a könyvtárban. Nagy szeretettel fogadtak akkor a kollégák, 2 héttel az érkezésem után már meg is értettem, miért. Friss diplomásként gyorsan tanultam, befogadó volt a közeg, a vezetőim, Gloserné Szabó Györgyi és Fülöp Attiláné Mirza pedig bíztak bennem, és hamar a mélyvízbe dobtak. Úsztam a boldogságban, büszke voltam magamra. 3 hét múlva akkora lett a bizalom, hogy a kollektíva kétharmada elment szabadságra, mondván, annyira jól csinálom már most a feladatokat, hogy ők akár el is mehetnek szabadságra. Akkor és ott megértettem az önzetlen és gyors elfogadás okát.
De a könyvár története jóval korábban kezdődik. 1953 októberét írtuk, amikor a gödöllői könyvtár megnyitotta kapuit. 1954-ből való az első olvasói nyilvántartás, amely egy kockás füzet, gyönyörű gyöngybetűkkel írva. 515 könyv és 3 Ft beiratkozási díj várta a cserépkályhával fűtött apró könyvtárba látogatókat. A könyveket egy jegyzékből lehetett kiválasztani, amit hamarosan felváltott az a csoda üvegszekrény, amelyből már a „böködős” módszerrel lehetett kölcsönözni. 1966-ban felújítás történt, 1971-ben pedig megnyílt a blahai fiókkönyvtár, valamint a gyerekkönyvtár a Munkácsy úti általános iskolában. Gyerekként ennek részese lehettem, ahol a mindig kacagó Olgi néni hason fekve mesélt nekünk. Az alapterület és az állomány folyamatosan növekedett, 1987-ben a Nemzeti Bank akkori épülete is az akkori Juhász Gyula Városi Könyvtár területét növelte, ekkor már 700 négyzetméterre.
Emlékszem, amikor 1992-ben a munkakezdésemkor kaptam egy íróasztalt is, az a folyóiratraktárban volt, ahol égig értek a polcok, és roskadoztak az egyformára, műbőr kék kötésbe csomagolt, kötött folyóiratoktól (némelyik még ma is a raktárunkban van). A másik folyóiratraktár egyben az étkezőnk, az öltözőnk, a társalgónk, a dohányzónk, a fénymásoló helyiségünk és a napilapraktár is volt. A három négyzetméteren sok minden elfért, és a legnagyobb szakmai ötletek a füstfelhős szobácskában születtek.
A nagy áttörés 1996-ban következett be, amikor az országban elsőként elnyertük az Év könyvtára címet, amely óriási szakmai siker volt. Elindult az új könyvtár épületének tervezése, amelyet annyira vártunk. A régi épület bontása volt az első lépés 2001-ben. Óriási látvány volt, akár belülről is, hiszen a markolókat egy hatalmas, erős áttetsző fóliafal választotta el a kölcsönzőterektől. A felnőtt részleg öreg polcai közül, a „kis koszos” könyvtárból, ahogyan mi hívtuk, lehetett látni az emelkedő falakat. A bontás során egy épületrésszel meggyűlt a bajuk a gépeknek: a volt bank épületének a trezorja vasbetonból készült (ez volt a raktárunk), így amikor már minden fal leomlott, a trezor egymagában álldogált érintetlenül az üres telek közepén.
2002-ben adták át a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ új, modern, többek által „nem befejezettnek” vélt épületét. A gödöllőiek nagy részének akkor még ez az épület nem tetszett, a tégla- és betonfelületek puritánnak, félkésznek tűntek. Mára az épület beérett, és megszerették a varázslatos tereit, hangulatát a látogatók: központi elhelyezkedés, 3067 m2, amelyből a használók által is látogatható 1800 m2. Akadálymentes épület, családbarát térrendezés, egyterűség, nyitottság, átjárhatóság jellemzi a többszörös díjnyertes épületet (Pest Megye Építészeti Nívódíja 2002, Az Év akadálymentes épülete 2002). 
Nagyon erős, szeretettel, tisztelettel és elfogadással teli közösségben dolgozhattunk, amely kötelék azóta is tart. A mai napig a csapatunk ereje ebben rejlik: az összetartó, egymás munkáját elismerő munkatársi közösségben. Így vagyunk képesek mosolyogva, kedvességgel és energiával fogadni látogatóinkat. 

Liskáné Fóthy Zsuzsanna,
a GVKIK igazgatója