Elhaladunk az Incsői lakópark mellett, és kis erdei ösvényen haladunk tovább. Úticélunk Babatvölgy. A Pap Miska-kútjánál teszünk egy kis pihenőt, majd az autópálya felüljárója alatt, már betonúton haladunk tovább. Utunkat itt végigkíséri a Babatpusztai tórendszer, amelynek vizét az Aranyos-patak táplálja.
Sétánk során ismerjük meg Babat történetét! Babatvölgy ma Gödöllő külterületi része, nem önálló település. Első írásos említése 1430-ból maradt fenn. A 13. századig népes település volt, önálló templommal és temetővel is rendelkezett. A Babati Istállókastély létezéséről minden gödöllői hallott már, de a templomról talán kevesebben. A település pusztulását valószínűleg a tatárjárás okozta, és teljesen elnéptelenedett, a lakosság elmenekült vagy elpusztult, a megművelt földek parlagon maradtak, de a templom romjai még hosszú ideig fennmaradtak, és a területet a helyiek még a 18. század közepén is ismerték. Az 1920-as, 1930-as évek körül történtek itt feltárások, amelyek során emberi csontokat, cseréptöredékeket és pénzérméket találtak. A temetőből 31 sírt tártak fel, a templom hajójának és szentélyének alapfalait sikerült rekonstruálni a maradványokból. A templom kb. 10×6 méteres épület volt, amely mintegy 25-30 ember befogadására lehetett alkalmas. A korabeli feltárások alapján a templom belső tere és temetője Árpádkori településre utal, azaz már a 13. század körül létezhetett. A törökök pusztítása után a település nem épült fel többé, megmaradt gyéren lakott pusztának.
Fejlődésében, ahogyan egész Gödöllő és Máriabesnyő fejlődésében is, meghatározó szerepet játszott a Grassalkovich család. I. Grassalkovich Antal a 18. században lett a terület tulajdonosa. Ő építtette fel ide 1750-ben az istállókastélyt, barokk stílusban. Célja a gazdálkodáson kívül tüdőbeteg leányának gyógyítása volt. Az U alakú épület középső része szolgált lakhatásra, két oldalsó szárnya pedig állattartásra. A grófkisasszony legszélső szobájának istállóval szomszédos falát felül nyitva hagyták, az így belélegzett ammóniadús levegőtől remélve felépülést.
II. Grassalkovich Antal keveset törődött az uradalommal, nagy adósságokkal terhelte meg.
III. Grassalkovich Antal a kastélyt 1820 körül klasszicizáló stílusban átépíttette. Ekkor készültek a középső rizalitot díszítő timpanonok, földművelési és állattenyésztési jeleneteket ábrázoló domborművekkel. A domborművek valószínűleg Huber József alkotásai.
A terület sorsa összefonódott a többi Grassalkovich-vagyon sorsával: 1827-ben zárgondnokság alá került. III. Grassalkovich Antal halála után a kastély és az uradalom törvényes örököse Viczay Mihály gróf lett. A gödöllői uradalom 1850-ben szabadult fel a zárgondnokság alól, ekkor gróf Viczay eladta Sina György bankárnak. Ő, illetve fia, Simon a vásárlást tőkebefektetésnek tekintették, és 1864-ben az egész uradalmat eladták egy belga banknak. Ettől a banktól vásárolta vissza a magyar állam 1867-ben, és a kastéllyal együtt koronázási ajándékként I. Ferenc József és Erzsébet királyné rendelkezésére bocsátotta.
Babatvölgy az évszázadok során kedvelt vadászati és lovaglási terepet biztosított a terület gazdái és azok vendégei számára, valamint állattenyésztő majorság is működött a területén.
A két világháború között és után állami kezelésbe került. Továbbra is gazdasági célokat szolgált. 1976-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetem fennhatósága alá került, a GATE Vadbiológiai Oktató és Kutató Állomásának lett kísérleti területe, amely 1994-ig működött Babatvölgy területén.
Az épület fokozatosan elveszítette funkcióját. A 20. század végére gyakorlatilag használaton kívül maradt. Állapota folyamatosan romlik, az összeomlás szélén áll. Jelenleg romos műemlék.
A romjaiban is impozáns épület szomorú sorsát látva, de megmentését remélve, a zöld sáv turistajelzésen visszatérhetünk sétánkból a városba, a Csanak városrészbe, a Babati út és a Panoráma utcák találkozásánál. Remélem, mindannyian kellemesen elfáradtak. 

                                                                                                                            Által Anikó