Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni az életét, a sport, a zene és a tanítás szentháromsága rajzolódna ki. Mindez egy olyan szemlélettel fűszerezve, amely a legbonyolultabb egyenletet is képes emberközelivé tenni.
Nem túlzás azt állítani, hogy Marci a legendás Obádovics J. Gyula bácsi „fiatal kiadása”. A párhuzam több, mint puszta véletlen: mindketten Gödöllőhöz kötődnek, mindkettőjük életében központi szerepet játszik az atlétika és a futás szeretete, de a legfontosabb kapocs mégis a matematika tanításához való hozzáállásuk. Ahogy a 99 évesen is friss Obádovics célja is az volt, hogy a matematikát ne mumusként, hanem érthető eszközként adja át, Marci is ugyanezt vallja. Szeretné a reál tantárgyakat egyszerűen, közérthetően tanítani, hogy azok is sikerélményt kapjanak, akik alapvetően nem reál beállítottságúak.
Marci tősgyökeres gödöllőiként egy négygyermekes, mérnöki és pedagógus gyökerekkel rendelkező családból indult. Bár eredetileg a BME mechatronikai mérnöki szakán kezdett német nyelven, hamar rájött, hogy a hivatása máshol várja. „Elgondolkoztam, mi az, aminek lenne értelme, és amit szeretnék is csinálni” – emlékszik vissza a váltásra, amely az ELTE matematika–fizika tanári szakára vezette.
A zene már korán bekopogtatott hozzá, bár az indulás vic­cesre sikeredett: először azt mondták neki, túl kicsi a keze a gitárhoz, ezért egy évig furulyáznia kellett. Szerencsére a keze megnőtt, a lelkesedése pedig kitartott. Ma már a Küszöb zenekar gitárosaként ismerhetjük, amellyel fesztiválokon és tehetségkutatókon – például a Sounds of Szeged vagy a Befutó nevű versenyen – érnek el szép sikereket. Számukra a zene nemcsak hobbi, hanem közösségi élmény is, amelyben a Premontreihez kötődő barátságok élnek tovább.
A harmadik pillér az atlétika. Marci a Gödöllői EAC pályáján, Gadanecz Gyuri bácsi szárnyai alatt sajátította el azt az állóképességet és fegyelmet, ami a mindennapjaihoz kell. Korábban kézilabdázott is, de a futás maradt az örök szerelem. Emellett a falmászás és a boulderezés az új szenvedély, de ha teheti, az uszodában vagy a szaunában töltődik fel. Ez az aktív életmód adja számára azt az energiát, amivel egyszerre tud helytállni az egyetemen, a zenekarban és a tanításban.
A Premontrei Iskolaközpontban tanítani számára különleges élmény, hiszen maga is ott érettségizett. Ez olykor komikus helyzeteket is szül: nemegyszer előfordult, hogy a folyosón diáknak nézték, és csak később derült ki, hogy ő az új matektanár. Tanítási stílusa azonban hamar világossá tette a szerepeket. Marci hisz abban, hogy a játékosság a kulcs: feladataiba gyakran sző bele popkulturális utalásokat vagy éppen népi bölcsességeket.
„Azt tanultuk, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. De ha ismerjük a csárda térfogatát, a dudás és a hangszere méretét, ki tudjuk számolni, hányan férnének be valójában!” – meséli nevetve egyik kedvenc feladatát.
Máskor Tom és Jerry távolságtartási szokásai alapján tanítja meg a kör szerkesztését, bebizonyítva, hogy a geometria nem száraz képletek halmaza, hanem a világ leírásának egy izgalmas módja. Jövőre pedig már a fizika rejtelmeibe is bevezeti diákjait, amit szintén az érthetőség jegyében tervez oktatni.
Bár a tanári pálya megkövetel bizonyos fegyelmet, Marci bevallja: nem tartja magát szigorú tanárnak. „Bárcsak az lennék!” – mondja ironikusan. Egyszer megpróbált kifejleszteni egy tekintélyt parancsoló, szigorú nézést, amit a biztonság kedvéért az atlétikai edzésen tesztelt a csapattársain.
A hatás azonban elmaradt: ijedtség helyett hangos nevetést kapott válaszul, így a „titkos fegyvert” élesben még nem merte bevetni az ötödikeseknél.
Kőműves Márton karaktere jól mutatja, hogy a modern pedagógus nem egy megközelíthetetlen tekintélyszemély, hanem egy sokoldalú, hiteles ember. Aki este még egy stúdióban rögzíti a Küszöb új dalait, reggel a pályán futja a kilométereket, délelőtt pedig a legkisebbeknek is megmutatja, hogy a matematika igenis lehet élvezetes. És ha marad egy kis ideje? Akkor otthon savanyúságot készít, vagy éppen azon álmélkodik a konyhában, hogyan válik ketté a házi pita a sütőben – mert számára a világ minden apró folyamata, a kelesztéstől az integrálszámításig, egyformán lenyűgöző.