Veres Ádám 39 éves mérnök, aki májustól főállású képviselője lesz a parlamentnek. Azt mondja, ingázik majd Gödöllőről a parlamentbe, öltönyre cseréli a pulcsit, és olyan munkát ígér, ami nemzeti minimumként fog példaként állni a következő kormányok előtt.
– Hogyan került Gödöllőre, és hogyan került a Tisza pártba?
– Magabiztos voltam annyira, hogy egy hónappal a választások előtt fel is mondtam a munkahelyemen. Több mint hat éve élek Gödöllőn. Még a Covid-lezárások előtt sikerült a Blahán vennünk a családdal egy házat a Tesco fölött. De gyermekkoromból sok emlék köt a környékhez. Nagyszüleim több mint 30 éve élnek Domonyvölgyben, biokertészetet vittek. Civilben egészen április tizedikéig mérnök voltam, mechatronikai mérnökként végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Annak elvégzése után egy-két évig még az egyetemen maradtam, és az emberi színlátást kutattam. De a magyar tudományos élet sajnos nehezen ad megélhetést egy családnak, így aztán végül azt a döntést hoztam, vagy hoztuk meg feleségemmel, akivel az egyetemen ismerkedtem meg, hogy az iparban vállalok munkát. Automata röntgengépekkel foglalkoztam, ezt követően pedig egy amerikai hátterű, gyártást támogató szoftvercégnél voltam az európai bemutatótermekért felelős mérnök.
– Hogy lett ebből Tisza párti kampányfőnökség?
– Amikor Magyar Péter bement a Partizánba azt a bizonyos interjút adni, akkor ültünk az ágy szélén a feleségemmel, és néztük ezt az interjút, majd egymásra néztünk, és úgy gondoltuk: ebből talán lesz valami. Azt a döntést hoztuk, hogy itt az ideje tevékenyen részt venni a változásban. Engem végig az motivált, hogy április 13-án tükörbe tudjak nézni, hogy megtegyem a magamét. Szórólapoztunk, voltam szavazatszámláló, illetve alapítottunk Tisza-szigetet is. Ezután pedig tavaly beszállhattam a Tisza kommunikációstréner-csapatába. Sok tapasztalatom volt abban, hogyan kell kommunikálni, és úgy gondoltam, hogy ez egy olyan terület, ahol tudok segíteni. Kommunikációs tréningeket tartottam szerte az országban. Erre azért volt szükség, mert rengeteg ember állt be ebbe a mozgalomba úgy, hogy előtte soha semmilyen hasonló tevékenységet nem folytatott. Majd hirtelen ott találták magukat egy kopogtatási helyzetben, amikor vadidegen emberekkel kell beszélgetniük, és ehhez jól jött egy néhány órás tréning. Egy ilyen alkalommal találkoztam először László Endre Mártonnal, aki később a jelölt lett. Másnap felhívott, és megkérdezte, hogy lennék-e a kampányfőnöke.
– Miből áll, ha valaki kampányfőnök lesz?
– Hát először is kap egy nagy feladatot. Nem jár ehhez semmilyen juttatás vagy semmilyen olyan eszköz, ami segítette volna ezt a projektet. A Tiszában mindenki önkéntesként tette a dolgát, és mindenki tényleg a saját erőforrásait belerakva igyekezett a legtöbbet kihozni ebből. Amikor ez a felkérés megtalált, akkor arra gondoltam: a kampány tulajdonképpen egy nagy projekt, projektmenedzsmentben pedig volt már tapasztalatom. Igaz, hogy zöldfülű társaság volt a Tisza a legelején, de az emberek megszólításában, szórólapozásban már mindannyiunknak, jó százötven-kétszáz embernek azért meglehetősen széles körű tapasztalata volt.
– Volt egy pillanat a kampányban, amikor úgy tűnt, hogy lendületét veszti a csapat, amikor ellopták és kiszivárogtatták nagyon sok Tisza párti, szimpatizáns vagy Tisza-sziget-tag adatait. Hogyan hatott ez a kampányra?
– Ott a megtorpanás talán inkább annak szólt, hogy egy jó választ tudjon adni a Tisza közössége erre a kérdésre. És azt hiszem, ez sikerült. Kétszer szerepeltem az adatbázisban: a feleségemmel térképre került a nevünk. De ez inkább motiválóan hatott ránk. Ezután óvintézkedéseket kellett tenni, a kommunikációt titkosítani, a telefonokat lehallgatás ellen védeni. De a legnagyobb elővigyázatosság és biztonság az volt, hogy nem volt titkolnivalónk ebben a kampányban.
– Sokan úgy vélik, ez a választókerület eleve tiszás volt, nem is kellett volna kampány.
– Ez talán egész Budapestre és Pest megye nagy részére is igaz. Ma azt mondják, ha egy lámpaoszlopot indítottunk volna, akkor is megnyerjük a választást. Én ettől függetlenül azt gondolom, hogy nem volt felesleges a kampánymunka, a győzteskompenzáció intézménye miatt is. Ezek a pluszszavazatok végül még hat mandátumot jelentettek országosan.
NÉVJEGY
Veres Ádám
Született: Budapest, 1987
Végzettsége: a BME Gépészmérnöki Karán végzett mechatronikai mérnökként
Szakmai tapasztalat: színlátás kutatása, gépi látás (ipari röntgenek), gyártás-digitalizáció
Sport: 14-szeres magyar bajnok sportlövő
Család: házas, egy 10 és egy 7 éves gyermekek büszke édesapja
– Igaz, hogy volt feszültség a gödöllői Tisza-szigetek között?
– A Tisza közössége egy kifejezetten jó példa arra, hogy hogyan lehet egymás között konfliktusos helyzeteket kezelni. Ha megvan az a bizalmi alap, illetve megvan a közös egyetértés az alapokban, akkor lehet vita bizonyos dolgokban. Egy jól működő közösségben ezek természetes dolgok. Kell egy jó mechanizmus arra, hogy hogyan tudunk véleménykülönbségek ellenére együtt dolgozni, és végül kialakítani egy közös álláspontot.
– Az előválasztáson induló további két jelölt végül nem került befutó helyre az országos listán, ön viszont igen. Hogyan alakult ez?
– Őszintén szólva számomra is meglepetés volt, hogy az országos listán ilyen magas helyre kerültem. Én soha nem kerestem pozíciót a Tiszán belül, és ez a jövőben sem lesz így. Sokakkal nagyon jól tudtam közösen együtt dolgozni, sokan segítettek abban, hogy érvényesülni tudjak, hogy képességeimhez és lehetőségeimhez képest előrevigyem a rendszerváltás ügyét. Számítottam arra, hogy ez befutó hely lesz, hiszen korábban érkezett egy telefonhívás, amelyben megkértek arra, hogy másnap utazzak le Szolnokra, hogy személyesen is tudjak beszélni Magyar Péterrel. Péter elmondta, ők úgy számolnak, hogy befutó helyre kerülök. Magabiztos voltam annyira, hogy egy hónappal a választások előtt fel is mondtam a munkahelyemen. Reménykedtem a kétharmadban is. Láttuk a kopogtatás statisztikáiból, érzékeltük a pultozásnál, hogy a független közvélemény-kutatásokkal egybevág a hangulat.
– Főállású képviselő lesz?
– Annyi feladat van most az országban, hogy ez egy teljes embert kívánó feladat lesz. Az uniós pénzek visszahozatalára augusztusig van lehetőség, három hónap alatt kell azt a munkát véghez vinnünk, amire másoknak 3 éve volt az Európai Unióban. Tehát ez egy nagyon komoly és teljes embert igénylő feladat. Két olyan terület van, ahol hozzá tudok tenni a az ország ügyeihez a tapasztalataim alapján: az egyik a digitalizáció és az innováció, a másik pedig a sport. Akik a döntéseket meghozzák a pozíciókkal kapcsolatban, azok tudják, hogy milyen tapasztalattal rendelkezem, és hogy mire vagyok képes. Ha akad olyan feladat, amire azt gondolják, hogy én vagyok a legalkalmasabb személy, akkor azt örömmel fontolom meg, hogy elvállaljam-e.
– Akkor májustól korán kelés a Blahán, indulás a Kossuth térre, és este haza?
– Biztos, hogy lesz változás a napirendben. Az előző munkakörömben három napot jártam be, kettőt voltam home office-ban. Őszintén azt gondolom, hogy egy olyan kormányzati munkát fogunk letenni az asztalra, ami nagyon remélem, hogy nemzeti minimumként fog példaként állni a következő kormányok előtt.
– Gödöllői lakosú képviselő, számíthatunk rá, hogy ön a város érdekében is eljár majd és lobbizik?
– Természetesen szeretném képviselni a választókerület összes települését is, és ezen belül kiemelten Gödöllőt, hiszen itt élőként van személyes tapasztalatom, illetve napi rálátásom a város ügyeire. Kampányfőnökként jó kapcsolatot sikerült kiépítenem a városvezetéssel, illetve a városban élő emberekkel szintén. És feladatomnak érzem azt, hogy ezt a tudást és ezt a tapasztalatot a parlamentben is tudjam kamatoztatni.
– Lehetséges, hogy előrehozzák az önkormányzati választásokat?
– Én nem tudok ilyenről, és nem is gondolom, hogy ez a kérdés aktuális lenne. Biztos vagyok abban, hogy a Tisza konstruktív együttműködésre fog törekedni a jelenlegi önkormányzatokkal, függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalon állnak. Nyilván vannak olyan dolgok az önkormányzatokkal kapcsolatos hozzáállásban, amin változtatni kell a korábbiakhoz képest, az önkormányzatok függetlensége és mozgás tere ügyében.
– Hogyan készül a nyitóülésre? Új öltönyt kellett már vásárolni?
– Igen, a ruhatáramat kissé le kellett cserélni. Én az elmúlt években olyan munkakörben dolgoztam, ahol a kapucnis pulcsis öltözködés volt a divat. De őszintén szólva nem bánom. Szerintem ez egy üdítő változatosság az ember életében.
