„A közeli városban, Aranyosgyéresen érettségiztem, románul. 2000-ben jöttünk át a férjemmel. egy rokoni kapcsolat révén itt találtunk munkát Gödöllőn, itt kezdtük a felnőtt életünket” – meséli. A könyvtárba az ott korábban működő büfé révén került, aztán felkérték a regisztráció kezelésére, és ezt csinálja a mai napi, azaz 23 éve. Közben azért történtek a dolgok, hiszen két lányuk, Zselyke és Orsolya ma már 26, illetve 21 évesek, Budapesten élnek. 

Andrea azt mondja, hogy az erdélyi identitás örök. Ez nemcsak a hagyományos receptekben él, hanem abban az összetartó érzésben, amely az erdélyieket a mai napig összeköti. „Ha erdélyivel találkozom, mindig megvan a közös témánk, az emlékek. Valami összeköt minket. De eközben Gödöllőn otthonra találtam, és remekül érzem itt magam”.

Andi időnkét másodállást vállal, a Caravella cukrászdában segít be a sütésben. Ezt azért kedveli, mert egészen más, mint a fő munkája, változatossá teszi az életét. Otthon is süt, főleg erdélyi kalácsot, zserbót, de húsételeket is. „A gyerekeim azt mondják, azért a nagymama főztje odaát még ennél is finomabb. Ennek az az oka, hogy a szüleim Aranyosgerenden állatokat s tartanak, az alapanyagok onnan jönnek a kertből.”

Amikor Andi nem regisztrál, és nem süt, és még csak nem is főz otthon, akkor felpattan férje mögé a nagymotorra. Elmennek Nógrád megyébe vagy Esztergomba, élvezik a szabadságot. Illetve idén talán bevállalják a motortúrát Erdélybe is. Illik időnként otthonról hazamenni.