Véletlenül kerültem Magyarországra 1992 augusztusában. Az egyetem alatt külföldi gyakorlatra jelentkeztem Svédországba, de az hamar betelt, és oda várni kellett volna még egy évet, ezért ajánlották Magyarországot. Őszintén szólva először nem akartam jönni, mert semmit sem tudtam az országról – meséli Michael Scherzinger, aki végül nemcsak megszerette hazánkat, de már itt van otthon. Bár Németország szülötte, mégis az életének nagyobbik felét már Magyarországon töltötte, pontosabban Gödöllőn és Szadán.

„Amikor először megérkeztem Budapestre, a HungExpón dolgoztam gyakornokként. Nagyon meglepett, milyen nyitottak és kedvesek voltak az emberek. Nem számítottam rá, hogy ilyen szép és dinamikus fejlődő országot találok. Össze sem lehet hasonlítani az akkori Antall-kormány vezette Magyarországot a korábbi prágai élményeimmel, ahol minden tizedik ember az utcán még orosz katona volt” – idézi fel első benyomásait Michael.

Két évvel később, 1994-ben végleg ideköltözött, és még abban az évben, december 6-án találkozott – ahogyan ő mondta – Marikával, a leendő feleségével is egy budapesti rendezvényen. „Ez is egy véletlen volt. Akkoriban albérlőtársat kerestem, mert kevés pénzem volt. Így lettünk először lakótársak, majd nem sokkal később egy pár” – meséli mosolyogva a kezdeteket.

Bár hivatalosan Szadán laknak, életük Gödöllő körül forog. „A gyerekeink, Gábor és Rafael itt jártak óvodába, iskolába, gimnáziumba. A F. Chopin Zeneiskolában Benedek Krisztina szárnyai alatt több mint tíz évig énekeltek, Somodi Károly trombitálni tanította őket. Sercli duóként több száz fellépésük volt, még Friderikusz Sándor Ének iskolája című műsorába is meghívták őket. Eleinte furcsa volt, hogy így becézték őket, de mára ez már kedves emlék lett a család számára” – emlékezik Michael, aki maga is szeret zenélni, a Gödöllői Városi Fúvószenekarban trombitán játszott. Néhány éven át apa és fiai együtt alkották a trombitások sorát Ella Attila fúvószenekarában.

Magyarországra való végleges költözésük után Scherzingerék vásároltak egy kis üdülőépületet Szadán, amiben kezdetben csak egy kályha volt. „Szénkazánt építettünk be, aztán ahogy egy kis pénzünk lett, bővítettük a házat. A mai épület egynegyede még mindig az eredeti régi építmény” – avat be minket életük otthonos részleteibe.

Michael cége, az Adjuvo Kft. szintén Gödöllőn működik, biztonságos élelmiszercsomagolás-technikával foglalkozik. A vállalat folyamatosan keres új, ügyes kollégákat. „Ez egy olyan vállalkozás, ami helyben van, és nekünk jó, hogy pont Gödöllőhöz köt minket. Itt van minden, ami fontos számunkra: barátok, a vállalkozás, a gyerekeink múltja” – magyarázza a vállalkozó, aki a mannheimi egyetemen végzett közgazdászként.

A gyerekek időközben felnőttek, és Európában szétszóródva folytatják tanulmányai­kat. Gábor Ausztriában, Kremsben kezdte el tanulmányait, Bécsben fejezi be hamarosan a mastert. Rafael a mannheimi egyetemen közgazdaságtant és történelmet tanul, és jövőre Sorrentóban veszi el feleségül olasz menyasszonyát. „Szerintem Gábor Gödöllőn marad. Ez az ő igazi otthona is, nemcsak a miénk” – mondja Michael büszkén.

Michael jelenleg éppen Németországban, a Fekete-erdőben van látogatóban. „Az időjárás itt borzasztó, és ami a legrosszabb, hogy Németországban ha egyszer rossz idő van, az egy hétig is kitart. Magyarországon ennél sokkal jobb a helyzet, mert ott legfeljebb két-három napig tart egy-egy kellemetlenebb időszak” – teszi hozzá nevetve.

Michael szerint Európa maga egy csoda. A Baden-Württemberg tartománybeli Bräunlingenből indult, és végül Gödöllőn találta meg otthonát. „A fél életem már ide köt, és nagyon boldog vagyok emiatt.”