A mozgás, a megelőzés és az emberi figyelem fontossága kapcsolta össze Fodor László beszélgetős műsorának októberi vendégeit. Bárdos Mónika fizikoterapeuta, Bihari Vanda ergoterapeuta és Romhányi Rita reflexológus eltérő úton jutott el a segítő hivatásig, de mindhárman azt vallják: az egészségünkért nekünk is tennünk kell.
Bárdos Mónika számára a sport és saját sérülései jelölték ki az utat. Tizenhárom éven át kézilabdázott az NB I.-ben, többek között a Ferencváros és a Vasas csapatában. Testnevelő tanári és kézilabda-szakedzői végzettséget szerzett, Gödöllőn hét évig foglalkozott az utánpótlással. Térdműtétei után először saját felépülésének lehetőségeit kereste, majd felismerte, hogy tapasztalataival másoknak is segíthet.
Több mint tíz éve dolgozik a gödöllői labdarúgóknál, a Szűcs Lajos Sportcentrumban, ahol harminchat csapat sportolóinak ellátása ad feladatot. A boka- és térdsérülések mellett a fiatalok növekedéssel összefüggő fájdalmaival is találkozik. Hangsúlyozza: az orvosi diagnózist követő rehabilitációban a páciens aktív közreműködése nélkülözhetetlen. „Én a mozgásban hiszek és a munkában hiszek.” Leginkább az motiválja, amikor valaki újra járni, futni kezd, és önbizalmát is visszanyeri. Három gyermeke mellett a közös programok töltik fel; a Török Ignác Gimnáziumban tanuló tizenhat éves lánya városi Talentum díjat kapott, és karatéban fekete övet szerzett.
Bihari Vanda pályaválasztását ugyancsak egy sportsérülés határozta meg. Tizenhat évesen, kézilabdázóként súlyosan megsérült a bokája, műtétre szorult, ám nem jutott számára gyógytornász. Édesapja vitte uszodába és segítette felépülését. Ez az élmény indította el a gyógytornászi pályán: azt szerette volna, hogy más fiataloknak már legyen kihez fordulniuk.
Munkájában az egész embert figyeli, nem csupán a fájó testrészt. Szegedi pályakezdéséből olyan szemléletet hozott, amelyben a gyógytornász az orvosi munka megbecsült partnere. Örömmel tapasztalja, hogy a fiatalabb orvosok számára egyre természetesebb a csapatmunka. A megelőzés alapját a gyermekkorban kezdődő egészségnevelésben látja: így a páciens is könnyebben válhat felépülésének aktív résztvevőjévé. „Ha nincs kedve mosolyognia azzal, akivel szemben van a tükörben, akkor valamerre el kell indulni.” Szerinte érdemes figyelni arra is, barátságban vagyunk-e önmagunkkal. Idős pácienseinek szeretete naponta erőt ad neki; kikapcsolódást a család, a baráti beszélgetések, a koncertek és az író-olvasó találkozók jelentenek.
Romhányi Rita ruhaipari technikumot végzett, de ráébredt, hogy más hivatást keres. A Galgafarm egyéves természetgyógyászati képzése vezette a reflexológiához, amellyel harminckét éve foglalkozik. Érdeklődése a testi és lelki folyamatok kapcsolatára is kiterjedt, tudását további képzéseken bővítette. Ma már a medencefenék izmainak működésével is foglalkozik, a talpmasszázstól eltérő eszközös módszerrel.
Tapasztalata szerint sokan csak akkor kérnek segítséget, amikor már komoly panaszaik vannak, és ilyenkor gyors változást remélnek. Ezért fontosnak tartja a megelőzést, az ismeretterjesztést és a tudatos életmódot. A kiegészítő módszerek kapcsán hangsúlyozza az orvosi ellátás szerepét is: „Nem helyettesíti az orvosi kivizsgálást, nem helyettesíti az orvost.” Évtizedek után is az emberek iránti kíváncsiság és munkája szeretete viszi előre. Örömmel látja, hogy lánya a táplálkozás és a kozmetika területén szintén mások segítését választotta. A feltöltődéshez csendre van szüksége, és szívesen utazik el Gödöllőről: számára már néhány nap környezetváltozás is sokat jelent.
