A sulibuliktól a nagyszínpadig

Eleinte meg kellett szöknöm otthonról a TrafoClubba
Eleinte meg kellett szöknöm otthonról a TrafoClubba
LOFTI BEGI ÚJ ÉLETE: 25 KILÓ MINUSZ, ÉS SOKKAL TÖBB MUNKA

A kastély szabadtéri színpadán, teljes telt ház előtt is elhangzott, hogy a szomszédos Erkel Ferenc iskolába jártál. Hogyan érezted magad gödöllőiként a kastély udvarán?

A gödöllői kastély mindig az életem része volt. Romos állapotában oda jártunk rosszalkodni, suli után inkább ott töltöttük az időt, mint hogy hazamentünk volna. Aztán a későbbiekben a gödöllői városi fúvószenekar tagjaként léptem fel ott trombitásként, majd a covid idején összehoztunk egy 12 órás élő közvetítést, egy DJ-fesztivált. Elvittük a bulit az otthonokba, felépítettünk egy színpadot, és 12 órás élő streamet közvetítettünk. Ilyen még előtte nem volt. Gyűjtést is szerveztünk a zeneipar azon dolgozói számára, akik akkor nehéz helyzetbe kerültek. Ezt követően jött a felkérés, hogy mi lenne, ha most már közönség előtt is a színpadra lépnék a kastélyban. Természetesen egyből igent mondtam, és rögtön elkezdtünk dolgozni azon, hogyan lehetne egy olyan műsort a színpadra állítani, ahol a történelmi múlt a jelennel találkozik. A kastély megnyitásának 30. évfordulóját ünnepeltük, és a 300 éves múltját próbáltuk összefoglalni. Nagyon örültem annak, hogy az énekesek, akikkel dolgozni szoktam, elvállalták ezt a koncertet, és külön öröm volt számomra, hogy Rúzsa Magdi is igent mondott, hiszen a nyári turné és a nyári forgatag kellős közepén voltunk.

Mit szóltak a gödöllői szimfonikusok, amikor kiderült, hogy egy DJvel fognak közösen játszani?

Nem volt túl nehéz feladatuk, hiszen ennél bonyolultabb dolgokat is meg szoktak oldani. Én már léptem föl ilyen formában, és az külön öröm volt számomra, hogy a Gödöllői Szimfonikus Zenekar állt rendelkezésre.

Hogyan emlékszel Gödöllőre a gyerekkorodból?

Az Erkel Ferenc Általános Iskolába jártam, amelynek az életét körbevette, illetve átjárta a zene, így az enyémet is. Zeneiskolai tanulmányaimat is itt, Gödöllőn végeztem. Nekem Gödöllő mindig kiindulópont. Mondhatom azt, hogy az otthonom, hiszen itt nőttem föl, itt töltöttem a legfontosabb gyermekéveimet, tinédzseréveimet. Jó volt Gödöllőn. 

Közel-keleti származás, furcsa név, más kultúra. Nem tekintettek rád csodabogárként a kisvárosban?

Én úgy emlékszem, hogy gyorsan befogadó közösségre találtunk itt, és gyorsan gödöllőivé váltunk. A nagypapám festő- és szobrászművész volt, a művelődési házban volt kiállítása, a nagymamám énekkarba járt, hegedűtanár volt, tehát a gödöllői dinamikába gyorsan bekapcsolódott a családunk, nem éreztem azt, hogy bármikor is csodabogárként néztek volna rám.

A királyi kastély udvara, ahol a Gödöllői Szimfonikus Zenekarral és országos sztárokkal ünnepelték a kastély 30 éves újranyitását
A királyi kastély udvara, ahol a Gödöllői Szimfonikus Zenekarral és országos sztárokkal ünnepelték a kastély 30 éves újranyitását

Van még kapcsolatotok az úgymond régi hazával, a régi családdal, Iránnal?

Szüleim kétlaki életet élnek, mert ők, miután mi elhagytuk a családi fészket, viszszamentek Iránba. Jelenleg is ott élnek, de nagyon sokszor járnak Magyarországra, és működik a kapcsolattartás. Most rossz híreket hallunk Iránnal kapcsolatban, volt időszak, amikor nem működött a kapcsolattartás. Miután megindult az amerikai támadás az ország ellen, mindenféle kommunikációs eszközt, internetet, telefont lekapcsoltak. Csak a magyar nagykövetségen lehetett használni internetet, és oda bejárt anyukám, és tudtuk tartani a kapcsolatot. De most egy picit rendeződött a helyzet. Nyáron jártak itt a szüleim, de a kastélykoncertet sajnos nem látták.

Mikor kezdtél el a DJ-zéssel foglalkozni?

Viszonylag korán kezdtem, iskolarádiót csináltam, sulibulikat szerveztem, és nyolcadikos koromban álltam először közönség elé. Kazettás dekkeknél tartott a technika, aztán a későbbi gimis bulikat már CD-lejátszókkal csináltuk meg, másolt CD-kkel. Aztán megvettük a bakelitlemezeket, a maxi CDket, úgyhogy végigjártam az evolúciós szamárlétrát. A mostani technika már ott tart, hogy nagyjából egy telefonkészüléken hordjuk a zsebünkben az egész világot, beleértve a zenéket, a videókat. 

Hogyan készül egy Lotfi Begi-zene?

Feldolgozásokat és saját dalokat is készítek. Ha egy remixet csinálok, akkor mindig azt nézem, tudok-e valami újat hozzáadni az eredeti dalhoz. Talán a sikerem kulcsa is ez volt az évek során. Mindig az eredeti előadó hangzása találkozott az én víziómmal, vagy az én hangzásvilágommal, és ennek a kettőnek a találkozása alkotta azt az új dolgot, ami aztán sikeres lehetett. Mindig csak egy kis dallamfoszlány, egy kis ötlet az, ami először megszületik, de a technika már tényleg ott tart, hogy Eleinte meg kellett szöknöm otthonról a TrafoClubba ezeket villámgyorsan meg lehet valósítani, és különböző stílusokban ki lehet próbálni. A mesterséges intelligencia nagyon felgyorsítja ezeket a dolgokat, és nagyon sok vita is van arról, kimarad-e az alkotásból az ember. Én azt gondolom, hogy lépést kell tartani a fejlődéssel, de az emberi oldal, az érzelmek, a gondolatok soha nem fognak kiveszni.

A TrafoClubban kezdted a profi pályádat. Hogyan?

A szüleim nem nagyon támogattak ebben, vagy inkább előrelátóak voltak, és pontosan látták azt, hogy ha valaki a zenével vagy a művészvilággal akar foglalkozni, akkor az egy rögös út. Édesapám filmrendező, a nagyszüleim révén szintén a művészvonal az erősebb, anyukám inkább a reál dolgok iránt volt fogékony, ő mérnök. Azt mondták, valami rendes szakmát is nézzél, merthogy ebből nem lehet a későbbiekben megélni. Az elején titokban járkáltam le a klubba, meg kellett szöknöm otthonról, ebből voltak konfliktusok, édesanyám egyszer kérdőre is vonta Pecze Péter klubtulajdonost, hogy miért enged ide. Aztán ez a dolog elsimult. Valamikor a kilencvenes évek végén kezdtem el rezidensként dolgozni, végigjártam a szamárlétrát. Voltak olyan esték, amikor este tízkor beálltam a pultba, és hajnali négyig ott álltam. Hétről hétre telt házas bulikat csináltunk. Azok az évek nagyon fontosak voltak számomra, a szakma minden részét megtanulhattam itt élesben.

És befutottál. Hogy néz ki egy napot, hogy néz ki egy heted?

Amikor az embernek nem átlagos munkája van, rendszertelen munkaidővel, akkor figyelni kell, hogy mi lesz a következő lépés. A hétvégék a fellépésekről szólnak. A nyári időszak sokkal sűrűbb, már szerdán elindulok, vasárnapig járom az országot és a környező országokat is, aztán hétfőn pedig kezdődik a háttérmunka. Olyankor visszatérek Gödöllőre, ahonnan egyébként előbb Budapestre, majd az agglomerációba költöztem. A szerzőtársam, Nagy Dávid ugyanis Gödöllőn él, stúdiója az egykori gyerekszobája.

A családapaszerep hogyan fér össze a rock’n’roll életformával?

Hát egy ideig azt gondoltam, hogy öszszefér hét közben családapaként helytállni és mellette a hétvégén rock and roll életmódot vinni. De aztán rájöttem, hogy ez nem működik. Ezért lassan másfél éve teljes életmódváltáson estem át. Addigi szokásaimat, miszerint én vagyok az első, aki megnyitja a bulit és én vagyok az utolsó, aki bezárja a backstage ajtaját, nos, ezt elengedtem már. Nagyon jó a színpadon állni, nagyon jó az egészet így megélni, de aztán sietek haza, mert azt szeretném azt, ha a gyerekeim is megkapnák belőlem azt, ami jár nekik.

Nyíltan beszéltél róla, hogy lemondtál az alkoholról. Amikor ezt a döntést meghoztad, milyen gondolatok forogtak benned?

Egyfelől rájöttem, hogy az idő vaskerekével nem lehet harcba szállni, mert az ember alulmarad. Amikor azt vettem észre, hogy a hétvégéket egyre nehezebben pihenem ki, egyre hosszabb a felépülési idő, akkor azt gondoltam, hogy eleget buliztam már, és ha az elkövetkező tíz évben szeretnék még a színpadon állni, akkor radikális változást kell hoznom az életembe. Egyik napról a másikra hoztam meg ezt a döntést. Nagyon sokat segített, hogy abban az időben jött a felkérés a Sztárboxra, amit szerintem a jóisten küldött nekem, mert én az a típusú ember vagyok, hogy ha valamibe belevágom a fejszémet, akkor azt megpróbálom 150 százalékosan csinálni. És egy ilyen bokszfelkészülést nem lehet félvállról csinálni, úgyhogy a felkészülésem nagyon sokat segített ebben az életmódváltásban. És amikor vége lett, élveztem a pozitív hatásait. Eleinte féltem, hogy így unalmas lesz az élet, hiszen az ember hozzászokik a dinamikához húsz éven keresztül, de nem úgy éltem meg, hogy itt valami hiányzik, hanem sokkal több pozitív dolog érkezett meg az életembe. 

Például?

Fizikailag sokkal energikusabb vagyok. Megszabadultam 25 kilótól. Ez azért nagyon nagy segítség, mind külsőleg, mind belsőleg. Koncentráltabb vagyok, sokkal többet tudok dolgozni, sokkal többet tudok vállalni. És nagyon fontos, hogy egy átmulatott éjszaka vagy hétvége után nincs felépülési idő, hanem vasárnap reggel is ugyanúgy kelek, mintha skatulyából húztak volna ki.

Min dolgozol most?

Ha vége a nagy nyári menetnek, a felgyülemlett ötleteket kell megvalósítani. Ezeket kell most szépen kitisztáznom, és kiválasztanom belőle azokat, amiket be fogok fejezni. Elkészült a következő dalom Tóth Abigéllel. Egy nagyon tehetséges fiatal lányról van szó. Emellett továbbra is azon vagyok, hogy a fellépéseim mellett legyenek ilyen különleges koncertek, ahol énekesekkel, illetve zenekarral kiegészülve állok színpadra.

Teljes lendületben a kibővített Cimbaliband

Húsz év örömzene – jubilált a Cimbaliband

Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte november 8-án, vasárnap este a gödöllői Művészetek Házában a Cimbaliband. A város kiemelt művészeti csoportjaként működő együttes jubileumi koncertjén az elmúlt két évtized kedvelt dalai mellett...

Image 5

Ahol még Korda György is volt fiatal

Aki az elmúlt évtizedekben elment a Kossuth Lajos utcai SPAR előtt, talán nem is sejtette, milyen kultikus történetek helyszínén jár. Másoknak ugyanott egy koncert, egy tánc, egy régi társaság jutott...

Faültetők: kis lépés a Szőlő utcai játszótérnek, nagy lépés a közösségnek

Csemeték és mosolyok

Környezetünk állapotában a valódi változás sokszor egészen kicsiben kezdődik. Ennek szép példája volt a november 8-án, vasárnap délután megrendezett közösségi faültetés a Szőlő utcai játszótérnél. A Gödöllői Bahá’í Közösség és...