Heti szintű megkeresést kapok azoktól a lakóktól, akiket ez joggal zavar, akik évek óta próbálnak megoldást találni, akik közül már sokan feladták, mert hasztalanul fáradoznak, – időt, pénzt nem sajnálva – a környezetük szebbé tételéért, mert munkájuk sokszor egy nap alatt semmivé foszlott. A szelektív hulladékgyűjtő szigetek eredeti célja nemes és egyszerű: esélyt adni a környezetünknek az újrahasznosítással. Ha utunk a Szőlő utca, Szent János utca, esetleg a Deák tér irányába vezet, akkor sajnos nem a fenntarthatóság mintapéldáját látjuk, hanem egy mini katasztrófa sújtotta övezetet. Kinyitott, letört tetők, mellédobált zacskók, szakszerűtlenül összeöntött tartalom.

SZEMÉT VAGY HULLADÉK? – NEM CSAK SZÓJÁTÉK

Sokan szinonimaként használják ezt a két szót, pedig a különbség óriási, és pont itt kezdődik a probléma:
• Szemét: Az az anyaghalmaz, ami már semmire sem jó. Nincs benne érték, nem nyerhető ki belőle semmi, az útja a hulladéklerakóba vagy az égetőbe vezet.
• Hulladék: Egy értékes erőforrás. Olyan anyag (papír, műanyag, fém, üveg), amely egy kis odafigyeléssel visszakerülhet a körforgásba, és új termék készülhet belőle. Amikor valaki a konyhai maradékot (szemetet) bedobja a kék kukába (hulladék közé), azzal értékteleníti az egészet. Egyetlen pizza maradékos doboza képes tönkretenni több száz kilogramm tiszta papírt az újrahasznosítási folyamat során. A rendszer motorja az ember!
Mi lehet a megoldás? Ki és miért „szabotálja” a rendszert? Mit lehet kezdeni a „potyautasokkal”? Mi a szolgáltató feladata?
A kérdéseket sorolhatnánk, de az nem kérdés, hogy ezekre választ kell adni, ezért 2026. április 8-án, a Hulladékgazdálkodási munkacsoport következő ülésén napirendre tűzte ezt a folyamatosan visszatérő problémát.

                                                                                                                       Varga Gyöngyi
                                                                                                    önkormányzati képviselő