Amikor ezt a cikket írtam Önöknek, túl voltam a heti munkáimon után a saját kertünk szépítésén is. Nálunk ez családi esemény, mert szeretünk közösen bogarászni a kertben és hű társam lelkesen szedi össze és hozza utánam elhagyott szerszámaimat.
Minden kertben, teraszon töltött idő számunkra ünnepi pillanat, ahogy az Önök kertjeiben alkotó időm is az. Nézzék csak ezt a kertet!
Hideg december volt, amikor elkezdtük, mára már túl van az első fűnyíráson. A monitor előtt való tervezéstől eljutottunk a fizikai megvalósulásig, addig a pillanatig, amikor a saját életét kezdte el élni. A haszonkert, szimbiózisban a díszkerttel, gyerekekkel, cicákkal és az általam nagyon megszeretett tulajdonosokkal.
Remélem, hogy amit nekem ad a kertekkel való foglalkozás, azt nyújtja Önöknek is, még akkor is, ha én napi szinten foglalkozom problémás és nem problémás területekkel.
Számomra – bár igen boldog életem van – megnyugvást, békét és rengeteg sikerélményt ad a természettel való napi kapcsolatom. Nem számít, hogy hideg vagy pokoli hőség van éppen, nekem kint kell lenni.
Együtt élek a növényekkel, a természettel, az ebben való alkotással. Napi szinten hozok évekre kiható döntéseket, hiszen egy kert, egy növény nem hetekre szóló műsorszám. Lebontok, építek, visszabontok, újra építek, igazítok.
Ez a kert is így született meg és bár hiába mondjuk azt, hogy technikailag készen van, évekig alakul még. Hosszú, hosszú évekig, hiszen a fák elkezdenek nőni benne, a növények is, ez változást hoz majd az életébe. De így van ez minden kerttel, a sajátommal is, amely önmagában is gyönyörű, mégis mindig változtatunk benne ezt-azt, vannak amikor növényeket, van, amikor beteg fákat kell benne pótolni.
Ám ez nem hiba, pláne nem kudarc, így ha valamit Önöknél is cserélni kell, ezt sose így éljék meg.
Számomra az, hogy a hobbim a munkám is, hatalmas adomány. Az is, hogy rengeteg embert ismerek és kedvelek meg, különböző világnézetekkel találkozom és néha, bár lenne dolgom, akkor is lehuppanok beszélgetni a tulajdonosokkal a lépcsőre diskurálni vagy inni egy kávét. Sűrűk-e a napjaim? Néha túlzottan is, de most higgyék el, nevetek is. Ellopom én magamnak azt az időt, amikor megpihenek én is.
Sokat kérdeznek tőlem, aminek örülök. De sokan türelmetlenkednek is egy-egy növény esetében, amire mindig csak annyi a válaszom, hogy türelem, mert a természetnek megvan a maga ritmusa, mi aprók vagyunk hozzá képest. Amit viszont tanulni tudunk ebből, az a lassulás, a megfigyelés pillanatai és a törődés. Hiszen, ahogy az emberek, a növények sem tudnak enélkül élni. Kölcsönös egymásba kapaszkodás ez, éljenek, de ne éljenek vissza vele.
Szeretettel ölelem Önöket:
Bujtás Anikó
Tel: +36-70-2454230
