A gödöllői Alsópark egykor a főúri Grassalkovich-kastély, majd a királyi kastély előkertjeként szolgált, és fokozatos „demokratizálódással” vált Gödöllő egyik legfrekventáltabb közparkjává, rekreá ciós helyszínévé, ahol adott esetben akár tízezer ember is összegyűlhet, hogy fesztiváli hangulatban szórakozzon és ünnepeljen.
Az Alsóparkba betelepült modern kori funkciók (intézmények, közlekedési létesítmények, lakóterületek) a park magját szabad zöldfelületként megtartották, amelyet átszel a Rákos-patak. Az Alsópark tudatos vízrendezésében számos változás történt az elmúlt 200 évben. A park 19. századi, tájképi kertté alakításakor a kastély előterében Esterházy Leopoldina, III. Grassalkovich A. felesége létesíttetett két tavat, amely Ripka Ferenc szavaival élve „csakugyan festői kép lehetett”.
A királyi korszakban aztán – Erzsébet királyné egészségi állapotára hivatkozva, megkockáztatom, hogy félreértelmezve azok valós egészségügyi hatásait – egymás után mindkét Hattyús-tavat betemették.
A tó mint kivételesen szép tájképi és rekreációs elem visszaállításának gondolata nem a mostani városvezetésben merült fel először, hanem az 1960-as évektől kezdődően időről időre megfogalmazódott az aktuális településvezetőkben. Ezt tanúsítja egy 1962-es újságcikk is a Pest megyei Hírlapból, ami beszámol a még csak tervezett művelődési házról, említi a már meglévő, 3000 fős (már akkor korszerűsítésre szoruló) szabadtéri színpadot a Nyúl-dombon, és tényként említi egy új csónakázótó létesítését. Ezt követően 15–20 évente napirendre vették és újratervezték a tavat. A most zajló tervezés tehát beleilleszkedik egy olyan, évtizedek óta zajló folyamatba, ami a Gödöllő örökségi értékeit védő és ápoló lakosságban ennek a hiányérzetnek a felszámolására irányul.
Az aktuálisan tervezett tónak azonban a korábbinál sokkal komplexebb funkciója lenne. Amellett ugyanis, hogy újra létrehoznánk a festői látványt eredményező attraktív tájképi elemet, a patakrehabilitációval öszszekötve a fejlesztésnek egy komoly ökológiai szerepe is lenne, ami szolgálná a vízvisszatartást, a városi mikroklíma javítását, a hőszigethatás mérséklését, a park talaja vízháztartásának és a klímaváltozás által veszélyeztetett értékes történeti növényállomány életlehetőségének a javítását, a megtartott víz biológiai tisztítását.
A tó kontúrja csak részben fedné a történeti állapotot, formáját ugyanis a területen most fellelhető értékes fák figyelembevételével alakítottuk, megtartva és adott esetben kikerülve az értékes egyedeket. Fontos azonban rögzíteni, hogy ez a terület egy spontán beerdősült, invazív fajokkal is betelepült foltja a parknak, ahol a fák állapota közel sem ideális, sok a felnyurgult, csúcsán lombosodott egyed, igen vegyes egészségügyi állapotban, ami egy ligetesített megnyitás esetén balesetveszélyes lehet. A jelenlegi állapot gazdag biodiverzitása ugyanakkor egy természeti érték, amit át szeretnénk örökíteni a jövőbeli állapotra, így teljes egészében továbbra is fenntartanánk egy nagyobb erdőfoltot a MUZA és a cserkészszobor felőli részen, ahol a jelenlegi többszintes, szinte áthatolhatatlan növényállomány érintetlenül megmaradna. A patak főágának mederrekonstrukciója is megtörténne, a mélyen bevágódott patakmeder, ami jelenleg szinte megcsapolja a terület talajvízrétegét, kismértékben emelésre kerülne, ezzel a talajvízszint közelmúltban tapasztalható drasztikus süllyedését fordítanánk vissza.