Gyakran hallani azt a szófordulatot, hogy „Micsoda egy fura figura!”. A figura szó etimológiája rendkívül izgalmas, mivel tagjai többféle nyelvi és kulturális elemet is hordoznak.
Az első szóelem a fig- (régiesen fige), amely a mai nyelvben a húsos, magokkal teli déligyümölcsöt, vagyis a fügét jelöli. A történeti források szerint ez volt az Édenkert valódi tiltott gyümölcse, nem az alma, ahogyan azt a közhiedelem tartja. A héber Biblia eredetileg pusztán a jó és rossz tudás fájának gyümölcséről beszél, de amikor a 4. században Szent Jeromos ezeket a sorokat fordította, figyelmen kívül hagyta, hogy a latin nyelvben a rossz (mălum) és az alma (mālum) szavak azonos alakúak. Ez a későbbiekben félreértésekhez vezetett. A valódi tiltott gyümölcs azonosításában kulcsfontosságú nyom lehet, hogy a Biblia szerint Ádám és Éva a bűnbeesés után egy füge fájának levelével takarták el magukat. Véletlen lenne? Aligha.
A magyar nyelvet vizsgálva jól látható, hogy a füge a függés jelentésével társítható, hiszen maga a gyümölcs is természeténél fogva függő helyzetben növekszik a fán. A második szóelem, az -ur-, ami a finnugor eredetű uru szóhoz vezethető vissza, amely a fejedelmek és uralkodók megszólítására szolgált. Érdekességképp említem, hogy a magyar ország szó eredeti alakjában uruság volt.
Az utolsó szóelem az -a, amely egy birtokos személyjel. A magyar nyelvben ez az egyik leggyakrabban használt, tulajdonlást kifejező toldaléktípus (például háza, otthona, szobája).
Ha a szóelemek jelentését összevetjük (függés + férfi + tulajdon), könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a kifejezés egy kizárólag a férfiakra jellemző, függő vagy lógó alkatrészt jelölhet.
Az Édenkert óta tudjuk, hogy a fügelevél használata mindkét nemre jellemző volt, vagyis amit azzal eltakartak, sem közelről, sem távolról nem látszott. Mi viszont épp olyasmit keresünk, ami bárki számára jól felismerhető. Így egyetlen végkövetkeztetés maradt: a figura szó eredeti jelentése nem más, mint szakállas férfi.