Talán nem sértődik meg a Gödöllői Városi Múzeum stábja, ha úgy fogalmazunk: a Hamvay-kúriában működő gyűjtemény a királyi kastély árnyékában végzi szorgos munkáját, a város történetének ápolását, feldolgozását, tárgyi emlékeinek őrzését. Kerényiné Bakonyi Eszter maga is úgy fogalmaz: aki Gödöllőre látogat, az nyilván először a kastélyt nézi meg, és nem mindig marad energia a Városi Múzeum megtekintésére. „De a kastély nem konkurenciánk, más a célja a két intézménynek. A szakmai együttműködés pedig kifejezetten jó közöttünk” – mondja az igazgatónő. A város múzeumának évi mintegy hatezer látogatója magas szám a hasonló intézmények körében. Fő vendégkörük a nyugdíjas csoportok és az iskolások, akik a múzeumpedagógia keretében ismerkednek meg lakóhelyünk történetével.
Kerényiné Bakonyi Eszter 2000-ben került Gödöllőre, latin–történelem szakos diplomával, azóta a Városi Múzeum munkatársa. 2013-ben nevezték ki igazgatónak. Az intézmény vezetésének csínját-bínját szinte „lábon” tanulta meg továbbképzések, szakmai fórumok segítségével. A város történetét pedig azóta a legnagyobb alapossággal ismeri. Három pillére van a múzeum gyűjteményének: a Gödöllői Művésztelep működése, a cserkészet Gödöllőhöz is jelentősen kapcsolódó históriája, és a Grassalkovich-örökség, az egykori földesúri család településfelvirágoztató munkája. Amikor felvetem neki, hogy a város történetének vannak olyan korszakai is, amiről kevesebbet beszélünk, vagy nem vagyunk rá annyira büszkék, például a harmincas évek története vagy a Kádár-korszak, arra azt mondja, a történészi szakma alapja a távolságtartás. „Csak bizonyos idő távlatából tudjuk reálisan szemlélni a dolgokat. Hátrány, de szerencse is, hogy nem gödöllői származású vagyok. Nincs bennem érzelmi töltés, mint esetleg azokban, akiknek már a nagyszülei is itt éltek, és szerepet játszottak a város történetében. Az érzelmekkel az ember könnyen tévútra mehet.”
A nagy nyugat-európai múzeumok ma már szinte szórakoztató-központok, számtalan rendezvénnyel, hatalmas büfékkel, interaktív megoldásokkal. Kerényiné Bakonyi Eszter egy városi múzeum esetében nem erre esküszik. „Nem tudunk, és nem is akarunk állandó programokkal jelen lenni. Kevesen vagyunk, szerény költségvetéssel. Sok háttérmunka foglal le minket, hiszen egy-egy műtárgy feldolgozása hosszú, alapos kutatómunkát igényel. Mi nem dobálózhatunk a tényekkel, egy muzeológus csak biztos információkat adhat ki egy-egy műtárgyról.” Megemlíti a hatvani múzeum esetét, ahol egy működő serfőzdével igyekeztek javítani a látogatószámot, sikertelenül. „Csinálhatunk cirkuszt a múzeumból, de az nem biztos, hogy célravezető” – mondja.
A mai Magyarországon talán nem meglepő, hogy a múzeum is anyagi gondokkal küzd. A pályázati lehetőségek drasztikusan beszűkültek, műtárgyvásárlásra alig jut. Szerencsére vannak ajándékozások. A múzeumban látható Nagy Sándor egyik gobelinterve, az Attila hazatérése vadászatról című. Nemrégiben kiderült, hogy ennek van egy leszőtt változata is, Leo Belmonte művésztelepi alkotó kanadai leszármazottainál. A család a művet Gödöllőnek ajándékozta. Jelenleg a Nemzeti Múzeum Attila-kiállításán látható. 
A múzeumot Gödöllő városa tartja fenn, amelynek jelenleg is készül a költségvetése. Az igazgatónő örül, hogy a Gödöllő 60 programsorozathoz kapcsolódó időszaki kiállításuk terve támogatást kapott, májusban nyílik majd meg a 60-as, 70-es, 80-as évek hétköznapjait bemutató tárlatuk, amely az állandó kiállítás hatalmas sikerű panelszoba-enteriőrjének népszerűségén felbuzdulva mutatja majd be az akkori lakókörnyezeteket, szokásokat, a gödöllőiek életmódját.
A nemrégiben átvett miniszteri oklevélről Kerényiné Bakonyi Eszter azt mondja, ez nyilvánvalóan a teljes csapat érdeme. És külön büszke rá, hogy dr. Czeglédi Noémi, a múzeum munkatársa a kultúra napján polgármesteri ezüstérmet vehetett át. Ezek vitathatatlanul a szakmai munka elismerését jelentik.