Hölgyeim és uraim, úgy vélem, kijelenthetjük, hogy a tavasz immáron megérkezett!
Mikor ezeket a sorokat olvassák, én már túl vagyok a kertem első rendbetételén. Elmesélem Önöknek, hogy én hogyan nyitottam meg a tavasznak a kertemet, hátha Önöknek is tudok támpontot adni a sorrendben.
Először is végignéztem a gyepet, és konstatáltam, hogy a sok hó alatt a téli időjárási viszonyok miatt bizony jó sok mohával állok szemben. Kiszellőztettem a füvet, és a hulladékot, amit utána összegereblyéztem, a nagy virágcserepeim aljára tettem, amiben idén majd paradicsomok és mindenféle zöldség fog teremni.
Én géppel végeztem ezt a feladatot, de akiben van erő, az erre fejlesztett gereblyével is felszedheti. Amennyiben nagyon el van már mohásodva, próbálják meg a vasgálicot, ami hihetetlen hatékony a mohára juttatva.
Sok díszfüvem, cserjém és évelő virágom van, őket is szépen visszavágtam, mert hideg tél ide vagy oda, ők bizony elkezdtek hajtani már. A sok apró nyesedéket a moharétegre tettem, jól kitöltötték a cserepeimet, aminek a felső részébe pedig friss virágföldet tettem. Ők egyelőre várják egy ideig a palántákat, mert ahhoz viszont hideg van.
Letakarítottam a kerti utakat, melyet belepett a por, a kosz, sok helyen a fű is benőtte már, így nagy öröm volt, amikor az apró lapokkal kirakott ösvény újra látszani kezdett a fűben. Az idő picit lesüllyesztette, de nem emelem feljebb, így is csodálatos a szememnek, nem törekszem a tökéletességre, hiszen mi sem vagyunk azok, a világ meg pláne.
A kerti etetőket felcserélték az itatók és a kertem madarai, akik már jól ismernek minket és a kertet, meg is jelentek a mozgolódásra. Vidám csiripeléssel adták tudtomra, hogy köszönik a friss vizet, a csobogót és a lusta gilisztákat, akik előkerültek a föld túrása közben.
Egy fél napot töltöttem el azzal a gondolattal, hogy a tavaly ültetett szomorúfűzfámat megvágjam-e, majd hosszas vitatkozás után meghagytam úgy, ahogy van. Ne nevessenek, igen komoly vita volt ez magammal.
Kicsit kopár még minden, várnunk kell a levelek pattanására, arra a pillanatra, mikor hirtelen elkezdenek élni az erősebb zöld színek, ám ahogy haladunk hétről hétre, először majd kipattannak, aztán jól kinyújtózkodnak. Szép pillanat lesz!
Most még erre várnunk kell, de vannak már korán kelők, mint a szívlevelű bőrlevél, aki vidáman nézett rám az egyik levél alól, rózsaszín virágaival. Ahogy Önöknek, ez nekem is nagy öröm tavasszal a kertben. Most már érdemes nekiállni a kerti munkáknak, mert ugyan én mindig kint vagyok, de a saját kertemet a vasárnapi napsütésben nekem is lélekemelő volt felkelteni a téli álmából. Kell a napsütés, a testnek és a lelküknek is, meglátják, milyen jó érzés lesz utána lehuppanni egy kávé mellé.
Vigyázzanak magukra!
Bujtás Anikó
www.bujtaskert.hu
06-70-245-4230
