Két civil szervezet, egyazon nemes küldetés, mégis eltérő generációs háttér. A Gödöllő YouTube-csatorna Gödöllő Retró című műsorában Tatár Attila műsorvezető ezúttal a helyi örökségvédelem két meghatározó alakját látta vendégül: dr. Györfi Beátát, a Gödöllői Értékvédő Közhasznú Egyesület vezetőjét, valamint dr. Fülöp Istvánt, a Gödöllői Városvédő Egyesület elnökét.
42 és 19 év: közös mezőn, eltérő időben
A stúdióban egy kötetlen, anekdotákkal fűszerezett beszélgetés bontakozott ki, amely megmutatta, hogy a múlt értékeinek mentése mögött micsoda személyes energiák és kalandos történetek állnak. Miben hasonlít és miben tér el a két csapat munkája? Györfi Beáta szerint a legfőbb kapocs az értékvédelem, ráadásul komoly személyi és ügybeli átfedések vannak közöttük. Míg az értékvédő egyesület 2007-ben alakult, addig a városvédők története már-már történelmi léptékű, hiszen idén ünneplik a 42. évfordulójukat. „Istvánék egyesülete egészen más időhorizonton mozog. Az övék egy rendszeres, nagyon sok fontos, értékes feladat, amit néha szinte észre se veszünk a városban” – fogalmazott Beáta, aki nem mellesleg ügyvéd, és Gödöllő egyik alpolgármestere.
Fülöp István viszont visszarepített minket az 1984-es alapítás időszakába, amikor a társadalmi viszonyok még egészen más szabályok szerint működtek. Az akkori városszépítő csapat igazi tömegmozgalomként kelt életre, Polónyi Péter közreműködésével. „Az gyakorlatilag egy igazi ellenzéki gyűlés volt” – emlékezett vissza István. Ez a civil kurázsi olyannyira erősnek bizonyult, hogy az 1990-es önkormányzati választásokon az egyesület vezetőségéből hárman – Novák László, Csaba Antal és maga Fülöp István – is bekerültek Gödöllő első képviselő-testületébe, sőt, Roszik Gábor személyében országgyűlési képviselőt is adtak az országnak. Így a városvédők aktívan bekapcsolódtak a közösség életének újraformálásába.
A kezdetek: Auschwitz-emlékkő az árokpartról
Az egyesület legelső komoly ügye hűen tükrözte a korabeli állapotokat. Az Isaszegi úti zsidó temető ekkoriban teljesen elhanyagoltan állt, a kövek pedig egyre csak fogytak. István egy szellemes idézettel világította meg a helyzetet: „Ahogy az egyik ismerősöm fogalmazott: hát az embernek mi a vágya? Hát a másiknak a tárgya!” Novák László akkori elnök vezetésével a városvédők elhatározták, hogy rendet tesznek. Csaba Antallal konkrétan az árok partjából ástak ki egy emlékkövet, amelynek csak a felső íve látszódott ki, rajta az „Auschwitz” felirattal. Kitisztították, majd becipelték a kerítésen belülre. Ez a kő képezi az alapját a mai emlékműnek, amely azóta kiegészült az elhurcolt zsidók neveit tartalmazó emlékkővel.
Ugyancsak az 1990-es év nagy tette volt az első világháborús emlékmű, a katonaszobor visszahozatala a temetőből az eredeti helyére, a városközpontba. Bognár Endre akkori főépítész szakmai segítségével tájolták be a helyét – igaz, a HÉV-sínek helyett most a főtér felé néz. „Ennél az emlékműnél mondhatta el dr. Gémesi György polgármester az első szabad, őszi beszédét” – tette hozzá Fülöp István. A munkálatokat személyesen követte Ráday Mihály is, aki az „Unokáink sem fogják látni” egykori legendás tévéműsor közismert szerkesztője volt.
A beszélgetés során szóba került Novák László is, a Budapest Bank (aminek épületében ma a városháza működik) akkori helyi fiókvezetője. Fülöp István arról mesélt, hogy „Laci bácsi” egy 1988-as szarvasi találkozón felbuzdulva bejelentette, Gödöllő vállalja az 1990-es országos városvédő találkozó megrendezését! Amikor a többiek kérdőre vonták, hogy miből, csak annyit mondott: az egyetemi kollégium megvan, a cégek számlái pedig nálam vannak. És így is lett, mozgósítani tudta őket.
A filagória feltámadása és az alapítók szövetsége
Bár az értékvédő egyesület jóval fiatalabb, az elért eredményei miatt semmivel sem marad le a városvédők mögött. Györfi Beáta elárulta, hogy 2012–2013 környékén csöppent bele a csapatba, és fontosnak tartotta név szerint felolvasni az alapítók névsorát, tisztelegve azok előtt, akik a civil kezdeményezés mellé álltak: Szűcs Józsefné Zsóka, Gaálné dr. Merva Mária, Péterfi Csaba, Fábián Balázs, Kónya Katalin, Gráf Csilla, Pelyhe József, Büttner Sarolta, Gloserné Szabó Györgyi, Kiss Éva, Bárdy Péter, Katona Szabó Erzsébet, Hadháziné Szabó Margit, Heltai Miklós, Tatár Attila és dr. Somlai Attila.
Az egyesület első kiemelt ügye a Grassalkovich-filagória volt. Ez a tető nélküli torzó a kapucinus atyák idejéből maradt fenn Máriabesnyőn, a kolostor mögött, és – amíg Besnyőn működött – a Török Ignác Gimnázium diákjainak egyik kedvelt helye volt. Az egyesület áldozatos munkájának köszönhetően a szerkezetet felújították, és ma már a máriabesnyői bazilika mellett áll – nem véletlenül került be az egyesület logójába is.
Az értékvédők tevékenysége azonban túlmutat a tárgyakon: a kezdeményezéseik közé tartoznak még például a lészpedi csángó gyermekeknek szánt gyűjtések, az anyanyelvi értékek ápolása, vagy az ArboFeszt kalandtúrái. De persze látványos sikerekből sincs hiány: Szűcsné Zsóka vezetésével megmentették a Teleki-sír feletti Ivánkakriptát, 2011-ben pedig – amikor az egyesület elnyerte a Gödöllő Városért Díjat – a Norvég Alap támogatával újították fel a barokk kálváriát is. Ugyancsak az ő érdemük a korábban elhanyagolt, ám ma már teljes pompájában tündöklő királyi váró ügyének felkarolása, valamint a besnyői vasútállomás Mária-szobrának helyreállítása is. Hadháziné Szabó Margittal pedig olyan kastéllyal kapcsolatos beszélgetéseket szerveztek, amelyek órákra elvarázsolták a közönséget.
Elfeledett fejfák a bozótban és fejreállított címerek
A beszélgetés egyik legizgalmasabb része a gödöllői temetők titkainak feltárása volt. Kevesen tudják, hogy a református temetőben látható szellős elrendezés mögött az rejlik, hogy 1945 tájékán a fából faragott különleges fejfákat télen eltüzelték. Amikor a Remsey fiúk (Iván, Gábor, András) látták, hogy alig maradt belőlük, a lelkésszel egyeztetve a paplak oldalához (nagyjából a mai Sulyán cukrászda helyén) menekítették a megmaradt darabokat. Később ezek a városi múzeumba kerültek, miután végigfotózták és feldolgozták a református temető akkori állapotát.
Fülöp István megosztott egy másik érdekes történetet is, ami a Kossuth utcai Magyar Kázmér-házhoz kapcsolódik. Amikor a házat bontani kezdték, a rajta lévő nagy, bronzból készült emléktáblát az utolsó pillanatban szerelték le. „A Zsigulinak a csomagtartójába betettem, egyből lejjebb ült az egész autó, nagyon nehéz” – mesélte. A táblát végül a múzeumba menekítették.
A temető még ennél is nagyobb titkokat rejt. Ráday Mihály és Katona Tamás alapítványának segítségével, egymillió forintból sikerült helyreállítani felsőmérai Ostorharics-Horváth Károly 15 fokban megdőlt, életveszélyes családi obeliszkjét. A család történetének technikatörténeti adaléka: a leszármazottaik építették meg a legelső magyar motorkerékpárt Mérai néven.
És hogy mi az a fejreállított címer? Ha egy nemesi család kihal, a címerüket fejjel lefelé faragják ki a sírkövükre. Gödöllőn kettő ilyen is található: az egyik a sokak által ismert Grassalkovich-címer, a másik pedig Kapczy Vilmos egykori főszolgabíró obeliszkjének legtetején látható. Ugyancsak a református temetőben nyugszik Földes János magyar királyi főerdőtanácsos, aki az Ásotthalmon működő erdészeti szakiskola létrehozásában működött közre.
Hogyan szólítsuk meg a fiatalokat?
A két szervezet vezetői között egyetértés volt abban, hogy mostanában az igazi kihívás a fiatalok bevonása az értékvédelembe. Fülöp István a Ráday Mihály-féle Város- és Faluvédők Szövetségének ellenőrző bizottsági elnökeként (ahogy tréfásan megjegyezte: „én vagyok az, aki Ráday Mihályt ellenőrizheti ebben az országban”) kiemelte az országos ifjúsági pályázatok fontosságát. A gyerekek által készített rajzokat, maketteket a Budai Várban, a Budapesti Történeti Múzeumban állítják ki, ami óriási büszkeség a diákoknak. Gödöllőn is volt olyan év, amikor a helyi fiatalok munkája az országos mezőnyben is nyert.
Györfi Beáta szerint sem poros könyvtárakba kellene leültetni a mai generációt: „hanem egy olyan helyre, ahol élet van, ahol zajlik az élet”. Kiváló példa erre, hogy a legutóbbi emléktábla-avató túrán már középiskolás diákok tartották az ismertetőket, teljesen új szemüvegen keresztül mutatva be a régi gödöllőiek életútját.
A beszélgetés zárásaként szóba került a Podmaniczky-díj is, amit Fülöp István és Györfi Beáta felterjesztései nyomán már több mint 11 gödöllői és környékbeli jeles személyiség megkapott, elismerve a léleknek nyújtott elengedhetetlen „simogatást” a sokszor láthatatlan önkéntes munkáért.
Aki pedig személyesen is szeretne belekóstolni ebbe a világba, annak nem kell sokat várnia. Szeptember 16-án az Erzsébet Királyné Szálloda báltermében rendezik meg a IV. Értékvédő Konferenciát.
