NÉVJEGY
Pintér Zoltán István
Született: Győr, 1945. március 2.
Érettségi: Győri Révai Miklós Gimnázium
Diploma: ELTE biológia–földrajz szak, majd térképészeti diploma
Fontosabb munkahelyei: Kartográfiai Vállalat, ELTE Tanárképző Főiskolai Kar,
Gödöllői Líceum
Kinek adja át a stafétát? László Péter
Pintér Zoltán tanár úr egy gránitból készült ablakpárkányt ad a kezembe. Rózsaszín szemcsés, Rosa Porino, Spanyolországban bányásszák. Szenvedéllyel beszél. „A szürkés, zavaros színűek a kvarcok, a feketék a biotit csillámkristályok, az egyéb színűek a földpátok. A magma kihűlésének különböző fázisaiból származnak. Az egész múltunk benne van.”
A földrajz, amelynek Pintér Zoltán évtizedeken át megbecsült tanára volt, interdiszciplináris tudományág. Mindenből van benne egy kicsi. „Ha egy osztálykiránduláson jelen van a történelemtanár, a fizikatanár és a biológiatanár, akkor is a földrajztanárt küldik előre a buszmikrofonhoz. Nála minden egyesül – mondja. Esetében a térképészet lett az első hivatás, a kőzettan pedig a mai napig tartó tudományos hobbi.
Pintér Zoltán mégsem tanárnak készült. Már óvodás korában örök barátságot kötött a térképekkel, majd a győri érettségi után az ELTE biológia–földrajz szakán diplomázott. És egy kis kitérő után a Kartográfiai Vállalathoz ment, ahol 17 éven át készítette a térképeket. Kézzel, tussal, földmérő eszközökkel, a műholdak és a számítógép előtti világban, amit ma már nehéz elképzelni. Légi fényképek, illesztőpontok, magassági pontok, háromszögelés – a klasszikus térképészet. Előveszi a munkát, amiért a Kiváló Dolgozó címet kapta: a Békés megyei rizsföldek elárasztását ellátó csatornák térképei, amelyek nélkül nem valósult volna meg a rizstermesztés a területen.
Gödöllőre nősült, de a háromgyermekes családot korán tragédia érte: felesége 42 évesen meghalt. A legkisebb gyermek akkor 4 éves volt. Családi segítség érkezett a rokonoktól, anyósától és felesége nagynénjeitől. De Pintér Zoltán kénytelen pályát módosítani. A sok utazással járó térképészet helyett a tanári pálya adódik. Az ELTE akkor Gödöllőre telepített tanárképző főiskolai karán kap katedrát, ahol hat éven át képzi a jövő földrajztanárait.
Amikor a főiskolai kar visszaköltözött Budapestre, a tanár úr kétlaki lett. A frissen megalapított Gödöllői Líceum szívesen látta a tanári karban, ő pedig délután indult Budapestre, ahol folytatta ELTE-s munkáját is. Embert próbáló idők: egy keresővel, három gyermekkel, Bokros-csomaggal, két munkahellyel. De állta a sarat, egészen a nyugdíjig.
A lakása falán feszület, az asztalon Biblia, kezemben a gránittömb. Hogyan alakult ki a Föld? – kérdezem. „A csillagász nagyon hosszú időre vissza tud menni az időben, ami a világegyetemet illeti. A Földről 5 milliárd évre visszamenőleg van tudásunk. De hogy azt az első rejtjelezett sűrítményt, amiből minden kialakult, ki gondolta ki és hogyan, azt homály fedi egyelőre. Erre mondják azt, hogy valahol megáll a tudomány. Szóval mégiscsak van valami fönt, ami az anyagnak természetet adott. E természet pedig meghatározza fejlődésünket és tulajdonságainkat” – mondja.
A tanár úr sokat utazott térképészként, sokat utazott a hallgatókkal terepgyakorlatra, de az álma mindig is Izland volt. Azóta már négyszer járt a szigetországban. Ahol a magma feláramlik, ahol a lemeztektonika élőben figyelhető meg, ahol a friss lávából lehet mintát venni, ahol feltör a gejzír, ott egy földrajzos otthon érezheti magát.
Persze az igazi otthon Gödöllő. Kilenc unoka veszi körül, a legnagyobb 23 éves, a legkisebb most kezdi az iskolát. „Nagyon szerető családi közegben élek, hála Istennek, úgyhogy ezzel végül megjutalmazott a sors” – mondja búcsúzóul.
