Hogyan indult az új tanév?

Heltai Zsófia: Ötszázhuszonöt diák kezdte meg most a tanévet a református líceumban. Rövidesen véget ér egy nagy bővítési beruházásunk első üteme. Nagyon szép tömbbel gyarapodtunk, hiszen kinőttük az eddigi épületet. Ez azt jelenti számunkra, hogy lesznek olyan tereink, amelyek egy normális iskolában már eddig is voltak. Lesz aulánk, saját étkezőnk, könyvtártermünk, amelyben el fog férni az iskolai könyvtár, amely most egy pincében üzemel. Új osztálytermeink is és csoportszobák is létesülnek. És vár ránk egy megfelelő méretű tornaterem megépítése, ennek most zajlik a közbeszerzése. 

Géczi Ildikó: Hatszázhetvenhat tanulóval kezdtük az évet. Ez azt jelenti, hogy van két olyan évfolyamunk, ahol 30 fölötti osztálylétszámok vannak. De az épületünk bírja a terhelést, kihasználjuk a lehetőségeket, a könyvtártól kezdve a kis fejlesztő teremig minden helyiség foglalt.  

Sima Péter: Körülbelül hétszáz diákkal kezdtük meg a tanévet a felújított épületben, amely kiválóan működik. Igaz, néha előjönnek még problémák, most például villámhárítót kell visszarakni a tetőre, ami leszakadt, de tényleg nem ázik be az épület, a szigetelés és a fűtésrendszer is nagyon jól működik.

Új kormány és új miniszter irányítja az oktatásügyet. Mit lehet ebből érezni az iskolában? 

Géczi Ildikó: Bizonyos szabályok megváltoztak, a pedagógusok eddigi  teljesítményértékelési rendszerét, a TÉR-t felfüggesztették, csökkent a kompetenciamérések száma. Mindkettő nagy segítség, bár még a változások hosszú időszakának elején járunk. Óralátogatások, szakmai beszélgetések, visszajelzések, eddig is voltak, tehát attól függetlenül, hogy felfüggesztették a teljesítményértékelést, nyilván lesz valamilyen módszer rá. 

Sima Péter: A cél differenciálás lett volna a pedagógusok között, de ebben a formájában erre a célra a TÉR nem volt használható szerintem. Pedig a differenciálás szerintem fontos lenne. Most nem tudunk biztosat, de valószínű, hogy teljesen új rendszerű teljesítményértékelést vezetnek majd be. 

Heltai Zsófia: Annyit fűznék hozzá, hogy nagy horderejű változások még nem történtek, nem is történhettek, hiszen ezeknek az előkészítéséhez sok idő kell. Egy új nemzeti alaptantervet vagy egy új érettségi rendszert nagyon elő kell készíteni és csak felmenő rendszerben lehet bevezetni.

Sima Péter: Csökkent a kompetenciamérések száma is. Itt a gond alapvetően nem a kompetenciaméréssel volt, hanem azok számával. Az iskolák kapacitása alig bírta a rengeteg mérést, a diákok pedig nem tudták már komolyan venni, mert túl sok volt belőle. Mostantól csak matematikai, idegen nyelv és egy természettudományos tárgy lesz ennek a része, és csak a 6., 8. és 10. évfolyamot fogják vizsgálni.

Választási ígéret volt a szabad tankönyvválasztás. Hogyan alakul ez idén?

Géczi Ildikó: Ez folyamatban van. Áprilisában a régi rend szerint megtörtént az idei tanévre a tankönyvrendelés, de már a nyár folyamán kiegészítő könyvek, segédanyagok jelentek meg a tankönyvjegyzéken. És ha marad pénzünk a tankönyvrendelésből, akkor tudunk ezekből beszerezni, és a tankönyvjegyzék listája folyamatosan bővülni fog. Igaz, egyelőre még nem találkoztunk sok olyan kiadvánnyal, amelyeket szerettünk volna beszerezni, mert az állami tankönyvmonopólium bevezetése előtt időkből ismerünk és szeretünk. De a folyamat zajlik.

És ha jól tudom, ezek a kiadványos digitális kiegészítéseket is tartalmaznak. 

Heltai Zsófia: Az újak tankönyvek már úgy készülnek, hogy legyen valamilyen digitális változatuk, vagy olyan hozzáféréseik, amelyekkel el lehet érni digitális feladatokat, vagy akár a tanároknak óravázlatokat, tanmeneti javaslatokat. De nincs olyan törekvésünk, hogy teljes egészében digitális anyagokra álljunk át. Szükség van olyan tankönyvre, amelyeket kézbe vesz a gyerek. Nagyon szeretnénk, hogy ha még könyvet forgatnának a kezükben és nem csak kütyüiket nyomogatnának.

Sima Péter: Mi nagy hangsúlyt fektetünk a digitalizációra és a digitális oktatásra, de Zsófiával egyetértve én tankönyvpárti is vagyok. Azt gondolom, hogy a kettőt érdemes vegyíteni. Nálunk a kollégák tényleg nagyon felkészültek, nagyon sok digitális anyagot használunk, de az érettségi a kimeneti mérés szövegértésen alapszik.

Heltai Zsófia: A kormány korábban jó laptopokat, számítógépeket osztott ki a gyerekeknek, de az utóbbi években már gyengébb minőségűek érkeztek. A kompetenciamérésnél ebből adódtak is problémáink. 

Az új oktatási miniszter, Lannert Judit korábban úgy vélte, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok elsősorban arra szolgálnak, hogy az elit kiszelektálja magát. Mi erről a véleményük? 

Heltai Zsófia: A miniszter azóta árnyalta ezt a kijelentését. Ezeket a gimnáziumokat annak idején ugye egy társadalmi igény hozta létre, és jelenleg is van rá társadalmi igény. Abban igaza van a miniszter asszonynak, hogy a magyar oktatási rendszerben egyelőre az esélyegyenlőség nehezen értelmezhető folyamat, aminek megteremtését nem a gimnáziumoknál kell elkezdeni, hanem valószínűleg az óvodáztatásnál és az általános iskola alsó tagozatánál. Utána majd felnő az a nemzedék, amelyik már majd jobb eséllyel jön tovább az oktatásban. 

Sima Péter: Nálunk is a nyolcosztályos képzés a legnépszerűbb, hatalmas a túljelentkezés. A felvétel azonban nem a szociológiai háttér, hanem a felvételi pontszámok alapján történik. De azt elismerem, hogy az általános iskoláknak ez okozhat problémát. 

Géczi Ildikó: Bennem kettős érzés van, mert sajnáljuk, hogy negyedik vagy hatodik osztály után elmennek tőlünk, de egy sikeres felvételi valahol visszaigazolása a mi munkánknak. Tavaly a nyolcosztályos gimnáziumokba 11 tanulónk került be, hatosztályos gimnáziumba pedig az Erkelből hatan mentek át. És hozzátenném, hogy nem mindig a legjobb tanulók mennek el. Nagyon sok nagyon jó tanuló marad nálunk egészen nyolcadikig. Sokan szeretnének megmaradni a közösségükben, az általánosban ballagni.

Sima Péter: El szoktam mondani a szülőknek, hogy ilyen szempontból tényleg hallgassuk meg a gyereket is. Általában elmondható, hogy aki nyolcosztályosba akar menni, annak valószínűleg való, aki pedig nem akar odamenni, annak valószínűleg nem is való a váltás. Nem azért, mert nem okos, hanem mert neki nem ahhoz van kedve.

Még egy miniszteri kijelentést említenék, ami kritika az egyházi iskolák felé. Úgy fogalmazott, hogy az egyházi iskoláknak is részt kell venniük az egy esélyegyenlőség megteremtésében. Ez nyilvánvalóan a roma gyerekek integrálására utalt. Jogos a kritika? Tényleg nem vesznek fel az egyházi intézmények roma származású gyerekeket? 

Heltai Zsófia: A saját iskolám kapcsán erről nem nagyon tudok beszélni, mert a jelentkezőim között volt roma származású gyermek, aki bejutott, és olyan is, aki nem. Más kérdés az, hogy azokon a területeken, és ez most megint inkább az általános iskolákra vonatkozik, ahol az egyetlen iskola egyházi fenntartású lett, ott lehetséges, hogy volt ilyen gyakorlat. Az egyházi fenntartású iskola meg tud szabni belépési feltételeket, és ki tudja szelektálni azokat, akik számára nem megfelelőek vagy nem előnyösek. Erről nehéz szívvel beszélek, mert szerintem az egyházi iskoláknak igenis nagyon fontos feladata lenne az, hogy felvállalják ezeket a nehéz sorsú diákokat. De nagyon sok jó példa is van. Általánosítani nem szabad. 

Hosszú tiltakozási folyamat után a Fidesz-kormány végül emelt a pedagógusok bérén. Milyen most a hangulat a tanári szobában?

Géczi Ildikó: Biztos, hogy nyugtató hatású volt ez a bérrendezés, és reméljük, hogy még nincs vége.

Sima Péter: Én azt emelném ki, hogy a pedagógus béremelés örvendetes, de rendezni kellene a nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozóknak, röviden NOKS-dolgozóknak a bérét is. Erre miniszter asszony tett is ígéretet. Szükséges is, mert látok egy kis bérfeszültséget az intézményeken belül. 

Történt olyan, hogy valaki az új bértábla hatására vállalta a pedagógusi pályát? 

Géczi Ildikó: Igen, találkoztunk  ilyennel meghirdetett álláshelyeink esetében. Nagyon sok olyan jelentkező volt, akik most végezték az egyetemet-főiskolát, vagy eddig nem tanítottak, és most úgy gondolták, hogy több év kihagyás után megpróbálják. 

Sima Péter: Én egy fiatal kollégát konkrétan megkérdeztem erről, és azt mondta, igen, azért jött a pályára, mert megtörtént a béremelés. Azt mondta, hogy ebből már meg tud élni, és akkor ő amúgy is tanítani akart, és azóta nálunk van. 

Heltai Zsófia: A pályakezdőnél biztos, hogy nagyon nagy lendületet ad ez. A probléma inkább ott van, hogy a pályán eltöltött idő nincs jutalmazva. Nagyon közel van egymáshoz egy pályakezdőnek illetve egy 25-30 éve éve a pályán lévőnek a bére. 

Sima Péter: Bízunk benne, hogy ebben és a többi kérdésben is minden döntés elő lesz készítve, meg lesz fontolva és nem Hűbele Balázs módjára döntenek. Az oktatásban a változásokhoz mindig idő kell.