Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt vélelmezzük, hogy Gödöllőn ma már senki nem emlékezik a két világháború között működött Premontrei Rendház és Gimnázium építésének körülményeire. A korabeli írások, fotók és néhány „mozgókép” alapján viszont elég pontosan rekonstruálhatóak az akkori események.
Kivéve a premontrei hősök emlékművét, amely a gimnázium épületének délkeleti
sarkától nem messze, az úgynevezett „Látó-dombon” állt egykor.
Ez az I. világháborúban elhunyt diákoknak, öregdiákoknak és tanároknak állított emléket. Nos, ennek a emlékműnek, amit 1928- ban avattak fel, a pontos helye nehezen volt meghatározható, mivel a II. világháború után lerombolták. Azonban néhány korabeli fotó alapján talán mégis behatárolható.
Egy kis odafigyeléssel és szerencsével a korabeli fényképeken észre lehet venni – bár az emlékmű egy fotón sem szerepelt együtt a gimnázium épületével –, a növényzet segítségével megállapítható, hogy az bizony nagyjából a mai Premontrei Iskolaközpont kollégiumának helyén, vagy egy kicsit előtte állhatott a magaslaton.
Az avatás hatalmas esemény volt, több mint kétezer ember vett rajta részt. Itt voltak az ország vezetői, a hősi halottak hozzátartozói, a település polgárai és az iskola diákjai. A négyszög alaprajzú terméskő tömb – oldalain márványtáblák voltak a hősök neveivel – Kertész K. Róbert és Sváb Gyula tervei alapján épült. Az alkotás fedőlapján egy bronzserlegben Kassáról, Rozsnyóról és Nagyváradról hozott föld emlékeztetett a halottakra. Az emlékművet az 1950-es években lerombolták.
A gimnázium alapkövét egyébként 1923-ban tették le, a tanítás pedig már 1924 őszén megkezdődhetett. A gimnázium épületét maximálisan 600 tanuló befogadására tervezték, a bentlakásos tanulók számát 300 főben állapították meg. A rend szerzetestanárai és papnövendékei részére külön épületszárny épült a nyugati oldalon. A rendház 1928-ra készült el, és csak a leendő templom helye maradt üresen. Az ünnepélyes avatás december 8-án volt.
A terület északnyugati sarkában 1936–37-ben megépült a sportpálya (a mai MATE-GEAC atlétikai pálya), északi oldalán kertészetet létesítettek, a gyümölcsöst a birtok déli oldalára telepítették a botanikus kerttel, majd az 1940-es évek elején épült meg a konviktus alagsorában az 5×25 méteres uszoda, ahol az ezredfordulóig sok gödöllői tanult úszni. Az oktatás 1944 végéig többé-kevésbé zavartalanul folyt, ám 1944. december 12-én a szovjet csapatok elfoglalták Gödöllőt. Az épületegyüttest lefoglalták, a szerzetesek Máriabesnyőre menekültek.
Az intézmény falai közt hadifogolytábort alakítottak ki. A leromlott állapotú épületet 1946 elején kapta vissza a rend. Az újjáépítés 1946 nyarán indult meg, így szeptemberben újra megnyílt a gimnázium, de 1948-ban a szerzetesi iskolákat államosították, a premontrei iskola Állami Ady Endre Gimnáziumként működött tovább. 1950 júniusában az ÁVH a szerzeteseket összeszedte, és Máriabesnyőre szállította.
1950 szeptemberében az Elnöki Tanács megvonta a szerzetesek működési engedélyét. Az épületegyüttes a Közületeket Elhelyező Bizottság tulajdonába került. E folyamat része volt végül a premontrei hősök emlékművének lerombolása is.
