„ Az isaszegi győztes csata 1849. április 6-án zajlott. A csata után a győztes honvédek, a harmadik hadtest a Grassalkovich palotába vonult vissza, Damjanich vezetésével. Alighogy visszavonultak a katonák a szálláshelyükre, Damjanich elé egy kormos arcú embert vezettek, akiről kiderült, hogy áruló. Osztrák kém volt, aki híreket vitt a táborból Windischgratznek. Bevallotta árulását, miután a zsebében rengeteg osztrák bankót találtak. Kötél általi halálra ítélték, egy tölgyfára felkötötték, és a tövében elásták. Az illetőt Muha Jánosnak hívták, morva származású kéményseprő volt Gödöllőn. Korábban iszákossága miatt elbocsátották és helyébe a Budán, a Hauser féle kéményseprő-üzlet derék, tót származású kéményseprőmesterét hívták 1847-ben, Plesznik Józsefet.” (Pesti Hírlap, 1907. 05. 08., Nagykároly és Vidéke Hírlap. 1914. 05. 20.)
Szépapám, Plesznik József 1819-ben született Nyitrán. Felszabadított kéményseprőmesterként érkezett Budára. A hatóság 1847-ben felkereste a budai céhatyamestert, hogy küldjenek nekik Gödöllőre egy kéményseprőt, mert a korábbi mestert – Muha Jánost – „már nem kívánták alkalmazni”.
Plesznik József három hónap után megkapta a reáljogosítványt. Nagy családot alapított, felesége, Brückner Johanna tíz gyereket szült. Jozefin lánya 1842-ben született Pesten, ő volt az én ükanyám. Dédanyám Pap Gizella néven született. A kiegyezés évében szépapám 48 éves volt. A kiegyezés Gödöllő életében nagy változásokat hozott. Amikor koronázási ajándékként a magyar állam Ferenc Józsefnek ajándékozta a gödöllői kastélyt, felpezsdült a város élete. Innentől kezdve Plesznik József az uradalom és a kastély kéményseprője is volt, vadászatok alkalmával ő volt a kürtös. Ez a tisztség őt a tiszti állományhoz sorolta.
1869-ben megalakult a Gödöllői Takarékpénztár. Alapítói között iparosként ott volt Plesznik József is. A nagyközség vezetésében fontos szerepet játszott a tanács, élén a bíró állt, ő képviselte a községet a főjegyzővel együtt minden hivatalos ügyben. A bírót 6 évre választották. Gödöllőn a kiegyezéstől az I. világháborúig kizárólag iparosok töltötték be a bírói tisztséget. Nagy büszkeség töltött el, amikor a Gödöllő Története című könyvben azt láttam, hogy az első bíró szépapám volt. Plesznik József két ízben töltötte be ezt a tisztséget, 1868–1874, illetve 1883–1888. között. A bíró, mint a község első számú vezetője minden területre kiterjedő felügyeleti és ellenőrzési joggal rendelkezett. Találtam a Budapesti Hírlapban (1885. IX.) egy rövid hírt, ami arról tudósított, hogy a Gödöllőre látogató királyi párt az állomáson Kapczy Vilmos szolgabíró, Plesznik József városi bíró, Szondy Lajos főjegyző fogadta.
Plesznik József 1901-ben bekövetkezett halála után a kéményseprő üzletét unokájára, Pap Gizellára hagyta, aki 1888-ban feleségül ment Sasváry Antalhoz, aki szintén Nyitrán született. Sasváry Antal 1911-ben kérvényezte, hogy Pap Gizellától átvehesse az iparüzletet, amit az üzlet reáljogi jellege lehetővé tett. A házaspárnak két gyermeke született, a nagymamám, Sasváry Margit és testvére, Sasváry Zoltán. Gödöllőn, a Kossuth Lajos utca 16. szám alatt laktak. A ház udvarában volt a kéményseprő-iroda, 12 alkalmazottjuk volt. Sasváry Antal 1935-ben bekövetkezett halála után dédnagymamám lett az üzlet vezetője. A kéményseprőüzletet 1849-ben államosították. Az ő történetük itt ért véget.
Hegyi Zsuzsanna PhD
Felhasznált irodalom:
Farkas József (szerk.): Gödöllő története 1867–1945. I–II. (Gödöllő, 2013)
