Helyezzük el önöket egy picit a vallási térképen: se nem római katolikus, se nem görögkeleti-ortodox, hanem, ha jól értem, akkor valahol félúton. Mi jellemző erre a görögkatolikus egyházra?
– Alapvetően a katolikus egyház részei vagyunk. Ezt nem nagyon szokták tudni a római katolikusok sem. De 23- vagy 24-féle katolikus egyház van, ebből egy a római katolikus. A többiek a keleti gondolkodáshoz, a keleti rítushoz tartozó egyházak, ide tartozik a Magyar Görögkatolikus Egyház is. Egyházunk Kelet-Magyarországon, egy néhány száz kilométeres sávban jött létre a 17. század környékén a római katolikusok és az ortodox egyház találkozásánál. Egyházunk a mai napig a bizánci egyház hagyományait követi mind szertartásaiban, mind megjelenésében, mind egyházfegyelmében. Ikonok, tömjénfüst, keleti énekek – és házasembereket is pappá szentelnek. Nekem is így van feleségem és négy lányom. Tehát katolikus, de a bizánci, keleti megközelítés alapján élő egyház. Ha nagyon profán módon kell fogalmazni, akkor a főnökünk a római pápa, és a hitben nincs eltérés a római katolikussághoz képest.
– Említette, hogy családos ember. Időről időre felmerül a római katolikus egyházban is a papi nőtlenség kérdése. Szoktak önöktől tanácsot, vagy tapasztalatokat kérni ebben a kérdésben?
– Nyilván ez egy roppant sokakat foglalkoztató, mégis kényes kérdés. A római katolikus elöljárók figyelemmel kísérik papi házasságainkat, családos életünket. Én semmiképp nem állítanám szembe a két gyakorlatot. Nálunk sem kötelező megnősülni. De akár a gyermeknevelésben, akár a házasságban mi nemcsak az elméleti ismereteket közvetítjük, hanem a gyakorlati élet tapasztalatait is. Családos papként nem csak azzal a közeggel találkozom, akik templomba járnak. Nem zárt rendszerben mozgunk. Óvodába viszem a kislányomat, ahol találkozom a szülőkkel, nem különülök el a világtól, hanem benne élek. Nekünk a lábunk a földig ér.
– Gödöllőn vannak távolra nyúló gyökerei ennek az irányzatnak?
– A mostani Magyarország térképére nézve Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye a leginkább görögkatolikus vidék. A szocialista időkben, amikor az ipar fejlesztése gőzerővel folyt Magyarországon, akkor nagyon sokan a jobb megélhetés reményében az országon belül vándoroltak. Aztán később, az európai autógyárak idetelepülésével a fiataljaink, akik tehetségesek voltak, és Északkelet-Magyarországon nem találtak munkát, a győri vagy a kecskeméti autógyárakhoz, vagy Budapestre mentek el dolgozni. Gödöllő pedig a budapesti agglomeráció keleti fele. Akik felköltöznek, innen könnyebben visszajárnak Kelet-Magyarországra, a családjukhoz. Ők egy stabil bázist jelentettek
egy új egyházközség megalapításánál Gödöllőn.
– És önök térítő egyház?
– Alapvetően a legnagyobb létszámban még mindig azok a hívek vannak nálunk, akik beleszülettek ebbe. Akik viszont egy kereső, hitetlen állapotból találnak oda hozzánk, sokkal jobban rá tudnak csodálkozni, hogy mekkora gazdagság az, amit örököltünk az őseinktől. Vannak tehát felnőtt megtérők is. Úgy fogalmaznék, hogy nyitott egyház vagyunk.
– A karácsony is eltér a római katolikusokétól?
– Az egész egyházi évnek a felépítése, az ünnepekre való felkészülésünk némiképp másképp zajlik. A karácsonyt megelőző bűnbánati időszak minden évben november 15-én kezdődik. Mi tehát nem adventként emlegetjük ezt az időszakot, hanem negyvennapos készületként. Ez több, mint a négy vasárnapos nyugati adventi készület. Egy nagy rendrakás, egy böjti időszak. Ha karácsonyra készülök, akkor helyet készítek. Olyan ez, mint amikor egy édesanya készül arra, hogy megszületik a gyermeke. Kialakítja otthona környezetét. Én azt szoktam javasolni a rám bízottaknak is, hogy így tekintsék át a karácsonyi készületüket. Amekkora helyet készítünk Istennek, azt ő mind betölti. Szerintem nagyon jól kitalálta Isten a világban való érkezését. Ha felnőtt férfiként mondjuk leereszkedett volna az égből, akkor a felnőtt férfiak sokkal inkább arra lettek volna fogékonyak, hogy vitatkozzanak vele. De ha eljön gyermekként, akkor nem vitatkozunk, hanem engedjük, hogy belenőjön a családba. És egyszer csak a családnak szerves része lesz, megkerülhetetlenül. Én így látom Istennek a világba való érkezését.
A Kazinczy lakótelep és a Szilhát utca között jellegzetes, inkább keleti vonásokat mutató templom épült meg. Mi ennek a templomnak a története?
– A templomépítés munkálatai az elődömnek, dr. Sivadó János atyának és a helyi gyülekezetnek a munkáját dicsérik. János atya 24 évvel ezelőtt a családjával költözött ide. Feladata volt, hogy itt a környéken lévő görögkatolikusokat elkezdje közösséggé szervezni. A távlati tervekben a templom építése is szerepelt. Hát elég sokáig húzódott ez az ügy. A gondviselésnek és a helyi parókusnak, illetve a helyi híveknek hála, az erőfeszítéseik nyomán 2014-ben, 11 évvel ezelőtt föl lett szentelve a templom. Azóta is szépítették, hat-hét évvel ezelőtt kezdték el a templom belső festését, és a berendezést fejleszteni. Mostanra azt mondom, hogy szinte kész állapotban van. Érdemesnek tartom megnézni, az egész
templombelső ki van festve ikonokkal.
– Kik festenek manapság ikonokat, ilyen középkorra jellemző festményeket?
– Az ikonfestés reneszánszát éli ma. Nálunk is elindult ősszel egy ikonfestő kör. A templombelsőt ukrajnai művészek festették. Gödöllő volt az első munkájuk az egyházunkban.
– Azt látom az önök honlapján, hogy komoly gyűjtés és adakozás folyik a kárpátaljai hívek, illetve azok számára, akik Kárpátaljára érkeztek az ukrajnai háború elől. Miért fontos ez önöknek?
– Nekünk is vannak tagjaink, akik Kárpátaljáról származnak. Sokan régóta itt vannak, sokan most, a háború alatt jöttek át. És nagyon sok görögkatolikus él odaát. Személyes ismerőseink, ezért erős a bizalmunk, hogy ezek az adományok jó helyre jutnak, és nem vesznek el valami nagy, közös kalapban. Magyarországi egyházunk rendszeresen juttat át bejáratott módon élelmiszer-adományokat is. Amikor sok áramkimaradás volt, akkor áramfejlesztőket vittünk és akkumulátorokat. Mindig amire szükség van. De igaz, hogy a háború eleje, a kezdeti sokkhatás után, ahogy az várható volt, az adakozó kedv intenzitása csökkent. Aki most, karácsony előtt adományt juttatna át, az elhozhatja a templomunkba, innen jó kezekbe kerül.
„Nehéz volt, de a bölcsőde itt van, és 11 hónapja működik.”
– A görögkatolikus parókia nem olyan régen bölcsőde megépítése létesítése mellett döntött. Miért?
– A missziónak ez az egyik lehetősége arra, hogy nyisson az emberek felé. A direkt térítési módszerekből, amikor valaki megy a bibliával az utcán, és megszólítja az embereket, nagyon sokaknak elegük van. Egyfajta profitorientált szemlélet érvényesül. Miért éri meg nekem, hogy egy egyházközösséghez tartozzak? Mit kapok én ott? És hiába mondjuk el, hogy ez egy lelki kincs, hosszú időtartamú befektetés, ami majd 15-20 év múlva kezd el gyümölcsöket hozni. Mi egyszerűen adni szeretnénk, mégpedig olyat adni a családoknak, ami nekik hasznos. És bár azt mondjuk, hogy szerintünk a legjobb helye a gyereknek hároméves koráig otthon, az édesanya mellett van, látjuk, hogy a mai társadalmi és gazdasági környezet ezt nem mindenki számára teszi lehetővé. Egy ilyen helyzetben a bölcsőde megnyitásával igyekszünk olyan környezetet teremteni, ahol a hitünkből fakadó gyümölcsökért, értékekért dolgozunk. Családbarát módon akarunk jelen lenni. Lassan négy éve adtuk be ezt a pályázatot, amikor a Szentlélek azt súgta, hogy nem kellene ezt a lehetőséget kihagyni. A város vezetését megkérdeztem, egyáltalán lenne-e igény rá, elfér-e még egy bölcsődére a helyi kínálatban. Támogatták, az egyházközség is nagyon bátor volt, a főegyházmegye intézményi hálózata mögénk állt. Beadtuk a pályázatot, és rá két hétre kitört a háború. Utána elszálltak az energiaárak. A gondviselés több nehézséggel egyengette utunkat, többször úgy tűnt, hogy nem fogjuk tudni az adott feladatokat határidőre befejezni. De a bölcsőde itt van, és 11 hónapja működik. Pillanatok alatt megtelnek a férőhelyek, és várólista van.
