Radnainé Puer Judit két éve vezeti a Gödöllői Frédéric Chopin Zenei Alapfokú Művészeti Iskolát. Eredményeikről, működésükről kérdeztük.
Miért vállalta el a nem kis kihívást jelentő feladatot, a zeneiskola igazgatását?
Dunakesziről kerültem Gödöllőre, és nyolc éve ebben az intézményben dolgozom. Amikor megkerestek ezzel a kéréssel, megtisztelve éreztem magam, hogy a kollégák bíznak bennem és támogatnak. Úgy gondoltam, hogy olyan igazgató kell egy ilyen intézmény élére, aki belülről ismeri az iskolát, és együtt dolgozik az ott lévő pedagógusokkal. Családommal itt élünk, a Szent Jakab parkfaluban, ami hivatalosan Mogyoródhoz tartozik ugyan, de a gyermekeim Gödöllőre jártak iskolába, sőt, egyikük a zeneiskolába is. Bekapcsolódtunk a kulturális életbe, ide járunk hangversenyekre, színházba, és jól megismertem a városi polgárokat, a szülőket.
A zeneiskola már több mit 10 éve állami fenntartású, a Dunakeszi Tankerületi Központ irányítja. De milyen szerepet játszik a városi önkormányzat a zeneiskola életében?
Nagyon szoros a kapcsolat, részt veszünk a város kulturális életében. Az egyeztetéseken ott vagyunk, a város, ahogyan tud, segít minket. Például október elsején, a zene világnapja alkalmából rendezzük meg „Kosztümös koncertünket” a kastély lovardájában, ezt minden évben támogatja az önkormányzat.
Mennyi diák tanul jelenleg Önöknél, bővíthető-e a létszám, van-e túljelentkezés?
Közelítünk a 700 főhöz, ami soknak számít, van olyan általános iskola, amelyiknél nagyobbak vagyunk ebben a tekintetben. Szerencsére sokan jönnek intézményünkbe, de mivel 700 fő fölé nem tudunk menni, minden évben van felvételi vizsga. Idén június 12–13-án tartjuk a meghallgatásokat.
Milyen feltételekkel lehet a zeneiskolába járni?
Jelképes, 12–15 ezer forint közötti féléves díjat állapít meg a tankerület, mert a zeneoktatás is államilag támogatott oktatás. Összehasonlítva azzal, hogy ma egy zenei magánóra már 5000 forint, azt hiszem, nagyon kedvező ez a térítési díj. És hangszert is biztosítunk, természetesen a zongora kivételével.
Mi tekinthető egy ilyen alapfokú művészeti iskolában sikernek? Számtalan kiemelkedő versenyeredményről hallunk, sok diákjuk közép-, majd felsőfokú zenei képzésbe jut. Hogyan mérik a sikert?
A Chopin Zeneiskola országos, minisztérium által meghirdetett versenyeken hosszú évek óta ott van a dobogón, és ez nagy dolog. A nyíregyházi zongoraverseny például egy nagyon kiemelt, és szakmailag magas rangú verseny. Nyolcéves növendékünk idén első díjat nyert ezen a versenyen, amire nagyon büszkék vagyunk. Az országos kamaraversenyen májusban első, második és harmadik díjakat hoztunk el, hegedűduó országos versenyen első díjat és különdíjat is nyertek növendékeink. A Danubia Talents nemzetközi versenyen egyik énekesünk szintén első díjat tudhat magáénak. Ezek nagyon kiemelkedő eredmények, persze a számos egyéb versenyeredményeink mellett. Ha megjelenünk egy versenyen a Chopin Zeneiskola színeiben, akkor már „számolnak” velünk, mint esélyesekkel, és ez nagyon jó érzés. A sikerek kapcsán azt is megemlíteném, hogy idén hét növendékünk felvételizett középfokú művészeti szakgimnáziumba, egy pedig a Zeneakadémiára készül. Mindegyiküket felvették, igaz, egyikük azóta meggondolta magát, illetve a zeneakadémiai felvételi vizsga még csak most lesz. De természetesen a legfontosabb számunkra, hogy megszerettessük a gyerekekkel a zenét, és koncertlátogató felnőtteket neveljünk belőlük. További cél, hogy a mai hatalmas digitális befolyás alól egy kicsit el tudjuk csalni a gyerekeket.
És lehetséges még a gyerekeket elszakítni a mobiltelefonjaiktól?
Hála istennek igen, de el kell mondani, hogy egyre nehezebb elérni, hogy a koncentrációs képességüket hosszan megtartsák. Hiszem, hogy a zenének nagy ereje van, így abban is bízom, hogy egyszer csak megfordul a trend. A kedvcsinálás része, hogy minden tavasszal tartunk egy „Hangszersimogató családi napot”. Egy kis koncert keretében minden hangszert megszólaltatunk, utána pedig ki is próbálhatják azokat a gyerekek, így könnyebben döntenek a szülőkkel arról, hogy jönnek-e hozzánk, és melyik hangszert választják.
Több korábbi diákjuk is adott hangversenyt a zeneiskolában. Hogyan követik nyomon az útjukat?
Sokan közülük szerencsére Gödöllőn maradtak, de arra is törekszünk, hogy növendékeink, akik zenei pályára mentek, visszajöjjenek hozzánk tanítani. Az 54 fős tantestületből 13-an növendékeink voltak, ami szép eredmény. Szaktanáraik nyomon követik egykori diákjaik sorsát. Tavaly voltunk ötvenévesek, számos volt növendéket hívtunk meg ebből az alkalomból koncertezni.
Hová sorolná a gödöllői zeneiskolát a konzervatív-progresszív tengelyen? Hiszen van népzene tanszakuk, erős a fókusz a klasszikus zenén, de dzsesszzongora-oktatásra is lehet jelentkezni.
A mi fő feladatunk a klasszikus zenei nevelés. De haladni kell a korral, mi is nyitottak vagyunk például egy-egy filmzenére, mert tudjuk, hogy van erre igény. És van dzsesszzongora szakunk is. A népzenének pedig ott kell lennie a zeneiskolában, hiszen ezek a hagyományaink, a gyökereink. Gyönyörű élmény hallgatni a gyerekeket, ahogyan a régi magyar népdalokat éneklik. Az tény, hogy mi nem a könnyűzenei tehetségkutatókra készítünk fel, de a Virtuózokban volt már versenygyőztes ütős növendékünk, akire nagyon büszkék vagyunk.
