Dr. Zacher Gábor munkából érkezett Gödöllőre, előadása pedig nagy tapsot váltott ki a tinédzserközönségből. Már amikor fellépett a színpadra,
érezni lehetett, hogy az addig hangosan beszélgető több száz fiatal szó nélkül, azonnal elhallgatott, és érdeklődve várták, mit fog mondani.

– Ezt hogy csinálja? Mármint, hogy ennyi gyerek így figyelt önre? – kérdeztük Zacher Gábort.
– Valahogy mindig is meg tudtam őket szólítani. A feleségem szerint ebben nagyban szerepet játszik az is, hogy mindig is meg tudtam őrizni a hitelességem.
– Milyen értelemben?
– Hogy soha nem nyilatkoztam olyan témában, amihez nem értek. Persze a véleményem megvan, de azt megtartom magamnak vagy csak a családom ismeri.
– Orvosként mindig ezzel a szakterülettel akart foglalkozni?
– Nem. Eredetileg baleseti sebész voltam. Nagyon szerettem, de gumiallergia alakult ki a kezemen, ezért váltottam, és lettem 1996-tól a Péterfy kórház toxikológusa.
– Igazából ebben szerepkörben ismerte meg az ország.
– Szerintem jókor és jól váltottam.
– A drog, az alkohol, a dohányzás mind függőséget jelent. Az előadása során viszont nem hozta szóba. Miért?
– Mert ezek a gyerekek még nagyon fiatalok, nem igazán alakulhatott ki náluk függőség. Épp ezért hangsúlyoztam, hogy merjenek nemet mondani. Még akkor is, ha a dopamin hajhászása az életünk része.