Tatár Attila műsorvezető olyan vendégeket hívott meg, akik nemcsak tanúi, de alakítói is voltak az elmúlt évtizedek helyi sportéletének: Epres György egykori kézilabdázót, a Gödöllői Sport Klub vezetőségi tagját, Bara László korábbi labdarúgót, a Ganz Vasas játékosát, valamint Gadanecz György atlétikaedzőt. A beszélgetés során megelevenedett egy olyan korszak, ahol a sport még valódi közösségformáló élmény volt, és ahol a gyári munkások mellett válogatott sztárok is megfordultak a gödöllői gyepen.

15 szakosztály a Ganz égisze alatt: a szocializmus évtizedeiben Gödöllő sportéletének egyik fő alakítója a Ganz Árammérőgyár volt. Ahogy Bara László visszaemlékezett, a
gyár nemcsak kétezer-ötszáz embernek adott munkát, de tizenöt szakosztályt is fenntartott. A labdarúgástól a röplabdán át egészen a modellezésig mindenre jutott figyelem és támogatás. Gödöllőnek ebben az időben még Európa bajnoka is volt a repülőmodellező Maczkó Oszkár személyében. A sport iránti rajongást jól jelzi, hogy az 50-es és 60-as években a Ganz Vasas futballcsapatának meccsein nem ritkán hat-hét ezer néző szorongott a pálya mellett. Ez a mai léptékkel mérve szinte elképzelhetetlen tömegbázis alapozta meg a város máig tartó sportszeretetét.

A grundok világa és a családi derbik

Gadanecz György felidézte, hogy a mai köztereken, ahol pl. játszótér található, egykor pezsgő sportélet zajlott. A Mikola téren, a mai Faiskola téren hatalmas hétvégi derbik voltak, ahol a város ismert családjai – köztük a Gémesi és Ádám család tagjai – mérkőztek meg egymással. Ezek a „grundfocik” jelentették az utánpótlást: a gyerekek csillogó szemmel várták, hogy valaki lesérüljön a felnőttek közül, mert csak így juthattak be a csapatba egy-egy meccs erejéig. A sportágak közötti átjárás is természetes volt. A gyeplabdaszakosztály például azért vált népszerűvé, mert a válogatott keretbe bekerülő gödöllőieknek lehetősége nyílt külföldi utazásokra is, ami akkoriban hatalmas kiváltságnak számított. Az pedig külön kiemelkedő történet, ahogyan Gödöllő vívósportja emelkedett olyan szintre, hogy ma már Gémesi Csanád személyében olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok kardozója van.

Jégeralsó és a világsztárok

1965-ben a magyar válogatott Gödöllőn, az egyetemi pályán tartott edzőmeccset a világbajnokságra készülve. Bara László emlékei szerint akkor egy Pajtás fényképezőgéppel örökítette meg a gyepen futballozó Albert Flóriánt, Páncsics Miklóst vagy éppen Szenmihályi Antalt. A nézőtéren akkor is több mint négyezren szurkoltak a nemzeti tizenegynek. Gadanecz György többek között arra emlékezett vissza, hogy Gödöllő kiváló salakos atlétikapályáját és az egyetemi kollégium nyújtotta szálláslehetőségeit a válogatott sportolók is nagyon szerették. A mai modern ruházatok idején mosolyt csalna arcunkra az a kép, ahogy az atléták hűvös időben jégeralsóban futottak, hogy melegen tartsák az izmaikat.

A közösségi erő, ami ma is tart

A műsor vendégei egyetértettek abban, hogy régen a sport sokkal több volt a mozgásnál: a meccsek után a csapatok nem rohantak haza, hanem közösen mentek a Pálma Cukrászdába vagy a Szauter Vendéglőbe. Bár a mai sportélet már profibb, és sokszor az anyagiak uralják, Gödöllő továbbra is sportos város maradt. Csak a labdarúgóklubnál jelenleg is több mint nyolcszáz igazolt játékost tartanak számon az ötévesektől a veteránokig. A műsorban elhangzott az olimpiai bajnok labdarúgó, Szűcs Lajos híres mondása: „Húszévenként minden faluba születik egy Törőcsik András, csak meg kell találni”. Gödöllő pedig hatvan éve töretlenül keresi és neveli ki a saját tehetségeit.

A teljes beszélgetést további személyes történetekkel megtekinthetik a Gödöllő YouTube-csatornáján. Iratkozzanak fel, hogy ne maradjanak le a folytatásról!