Gödöllő arculata 2010 óta összeforr egy határozott, mégis közvetlen szakember nevével.
Mészáros Judit főépítész nem csupán a hivatal falai között mozog otthonosan: régi ismerősként, gyermekkori barátként köszönteni őt annyit tesz, mint bepillantást nyerni egy olyan életútba, ahol a mérnöki precizitás és a mediterrán életigenlés találkozik.
A szakmai alapokat a BME falai között fektette le, de látókörét egy meghatározó milánói év tágította ki igazán. A Politecnico di Milano egyetemen töltött Erasmus-időszak nemcsak szakmailag volt sorsfordító, hanem magánéletileg is: későbbi férjével közösen fedezték fel az olasz építészet és kultúra rejtelmeit. Ez az időszak alapozta meg az olasz konyha iránti rajongását is. Bár a feszített munkatempó mellett ma már leginkább az egyszerű, gyors zöldség- és tésztaételeket részesíti előnyben, Judit nem hódolt be a középszerűségnek.
A Mészáros családban ugyanis magasra tették a lécet: a családi összejöveteleken csak
valódi ételkülönlegességekkel lehet „labdába rúgni”. Legutóbb férje születésnapján bizonyított, amikor egy klasszikus, burgundi vörösboros marharagut tálalt. A receptet egykori főnökétől, Kerekes Györgytől leste el, aki Budapest főépítésze is volt, a fogás pedig annyira kiérlelt és magával ragadó, hogy korábban a városházi főzőverseny első díját is besöpörte vele a Főépítészi Iroda. Judit pályája így kerek: Gödöllő tereit éppolyan gonddal tervezi, mint amilyen szenvedéllyel a legfinomabb ragut készíti.
RECEPT
BOEUF BOURGUIGNON
Hozzávalók 6 személyre:
2 kg marhalábszár, 3 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 dl olaj, 2 teáskanál sűrített paradicsom, 1 evőkanál liszt, 3 dl száraz vörösbor (nálunk szigorúan mindig egri Pinot noir!), 0,5 kg csiperkegomba, 1 evőkanál Worcester-szósz, 2 dl víz, 3 szál közepes sárgarépa, 1 marék gyöngyhagyma, kakukkfű, rozmaring, babérlevél, só, bors.
Elkészítés:
A húst nagyobb kockákra vágjuk, és kevés olajon több részletben jó alaposan lepirítjuk, majd kiszedjük a lábasból. A lepirult zsiradékon üvegesre pároljuk a finomra vágott vöröshagymát, majd hozzákeverjük a paradicsompürét. Amikor rozsdabarna színű, rádobjuk a fokhagymát is. Visszarakjuk rá a húst, megszórjuk a liszttel, átforgatjuk, és egy kicsit pirítjuk.
Felöntjük a vörösborral, sózzuk és borsozzuk, belenyomjuk a zöldfűszereket és a Worcester-szószt, majd fedő nélkül, kis lángon egy órán keresztül főzzük.
Forgatva vágva (roll cut vagy a „siff lets”) nagyobb darabokra vágjuk a sárgarépát, és ezt is a készülő marharaguhoz adjuk, majd felöntjük vízzel, és lefedve, kis lángon 2–2,5 órán keresztül pároljuk, időnként átkeverjük.
Ha a szaft nem lenne elegendő mennyiségű (pörköltállag a cél), akkor kevés vizet öntünk alá, és jól összerázzuk. Közben a gombákat félbe, vagy nagyobb fejek esetén negyedbe vágjuk, és száraz, forró serpenyőben, só nélkül jó erősen lepirítjuk (a gombák közben viccesen „csipognak”).
Amikor a marharagu kész, utolsó mozzanatként még beleszórjuk a pirított gombát és a gyöngyhagymát, „rottyantunk” rajta egyet, és meg is vagyunk!
Nálunk a nagycsaládnak krumplipürével készül, de a férjem és én rozmaringos bagettel szeretjük.
