„A legjobb, ha Bechet küzd, és nem tudja meg idő előtt, hogy felvették. Így megizzasztja kicsit a dolog, és amikor bekerül, úgy érzi majd, hogy tényleg menni akar. Köszönöm, hogy megtetted értünk. El sem tudom mondani, mennyit jelent ez nekem.” (mondatértelmezés)
A fenti (látszólag gondoskodó szülői) mondatot Soon-Yi Previn, Woody Allen felesége (egykori élettársának nevelt lánya) írta, háláját kifejezendő Jeffrey Epsteinnek, aki nagy valószínűséggel pedofil gyereklány-közvetítőként, szuper kémként és „elit csomópontként” működött. Az anya így köszönte meg, hogy Epstein segített nevelt lányuknak felvételt nyerni a patinás New York állambeli egyetemre, a Bard College-ba. (Epstein „személyes kapcsolatot” ápolt a Bard College elnökével, Leon Botsteinnel.)
Ez az egy mondat is tökéletes magyarázata a világot sújtó elitellenes hullámnak, annak a társadalmi válságnak, ami populista pszichopatákat segített hatalomra, vagy annak közelébe. A történelem, ha nem is bölcs tanítómester, azt mindenképpen megmutatja, hogy a társadalmakat a mindenkori (bárhogyan is értelmezett) tömeg és elit kölcsönhatása működteti. Ez a viszony törvényszerűen romlik/bomlik meg, ha az előbbi számára nem világos az utóbbi funkciója. Romboló, ha az elit nem érti meg, miért nem lehet korrupt (sőt még a járdán sem parkolhat tilosban). Az ideológiákat összemosni képes manipulációs technológiák korában nem tud hiteles lenni egy olyan rendszer, amelyben Woody Allen lányának protekció kell az egyetemre bejutáshoz.
Kétségtelen igazság, hogy a hihető, személyes hitelesség a politikában (ami feltétlenül szükséges társadalmi intézmény) nem nélkülözhető, egy mégoly magas fokon technologizált társadalomban sem.
A szerző az Irka csoport tagja
