Áron betöltötte a krisztusi harminchármat, és bár magabiztos férfinak tűnik, a szerelmi élete egy végtelenített TikTok-videóra hasonlít. Ugyanazok az éjjeli üzenetek, ugyanaz a gyors hév, majd néhány hét múlva ugyanaz a menekülés. Mintha egy belső program futna benne, amit képtelen kikapcsolni.

Egy esős novemberi napon egy szürke könyvesboltban Áron épp egy skandináv krimiért nyúl, amikor egy nő kezéhez ér a könyvön. A nő Léna. Egy mosollyal indul minden, de nem a flörtölős fajtával, hanem a kizökkentőssel. Randi lesz a dolog vége.

Egy tipikus kávézóban találkoznak, de Léna gyorsan stoppolja Áron begyakorolt „jópasi” rutinját. Miközben a férfi minden rezdülést elemez, a nő egyszer csak odaszúr neki: – Te mindig ennyire görcsösen figyelsz arra, hogy működjön a műsorod?

Áron először lefagy. Eddig senki nem látta át begyakorolt mechanizmusait. De Léna nem játszmázik. Inkább tükör, mint közönség.

Néhány héttel később, egy boros-fahéjas estén Léna lakásában újra előjön Áron megszokott forgatókönyve: szenvedélyes, filmszerű hátulról közeledés a konyhában, automatikus csábítás. A nő azonban megállítja. – Miért sietsz mindig? – kérdezi fakanállal a kezében fáradt hangon. Mikor Léna később elalszik mellette, Áron egész éjjel a plafont nézi. A plafon fehér.

Egy hideg Duna parti estén a fázós csendben Léna kimondja:  – Amikor végre leállítod a benned élő marketingest, egészen szerethető ember vagy.

Az igazi fordulat mégis egy átlagos reggelen jön el. Léna mellette alszik. Feljön a nap, a konyhában tornyosul a mosatlan. Áron pedig, mikor felébred, először életében nem akar reggeli szexszel bizonyítani. Csak csendben nézi a mellette horkoló nőt. Furcsa módon… ez most elég. 

A szerző az Irka csoport tagja. 
Dr. Zsidai László rajza