Már az óvodában felfigyeltek különleges lábügyességére: amikor a gyerekeknek a lábujjaik közé fogott ceruzával kellett rajzolniuk, neki feltűnően jól ment. „Gyakran mondják, hogy büszke lehetek a tehetségemre, de ez velem született adottság. Arra vagyok igazán büszke, amibe időt és energiát tettem” – fogalmazott.

A Hajós Alfréd Általános Iskolába járt, és egy osztálytársa édesanyjának köszönhetően kötött ki az atlétikapályán. Benkő Ákos azonban először hallani sem akart újabb lányról a csoportban, aztán megnézte, és maradhatott. Kilenc év versenysport következett, egészen Ákos bácsi haláláig. Próbálkozott másnál is, de nem találta a helyét. „Ő volt nekem a minden az atlétikán belül.”

Jött helyette a foci – az álom, ahogy ő fogalmaz. Gyerekként az ágya fölé is felírta, hogy egyszer külföldön fog focizni, és lesz egy kabriója. Később mindkét kívánsága teljesült. A labdarúgást fiúk között kezdte a gödöllői pályán, ahogy éppen lehetőség adódott. Egyszer még egy barcelonai tornára is kijutott velük. A fordulat egy iskolák közötti lánytornán érkezett, amelyre a testnevelője nem is akarta elvinni. Alkut kötöttek: ha eleget dekázik, mehet. Dekázott – mai rekordja 2137 –, így elvitték, csak éppen nem nevezték be. Bemelegített, kapura rúgott és trükközött a pálya szélén. Ezt látta meg Hevesi Tamás, az U17-es női válogatott akkori szövetségi kapitánya. A válogatottba nem került be, de megnyílt előtte az út.

Néhány edzés következett a Ferencvárosnál, fél év az MTK-ban, majd Dorog, ahol a friss NB I.-es csapatban tizenegy gólt szerzett fél idény alatt. Tizenkilenc évesen már osztrák első osztályú klubban játszott, és a neve a válogatottnál is szóba került. A gyors felemelkedést térdsérülések és műtétek törték meg. Ekkor fordult egyre komolyabban a footgolf felé, amelyben a futball technikája és a golf pontossága találkozik, miközben a játék kevésbé sérülésveszélyes. A 2018-as világbajnokságon negyedik lett.

Országos ismertséget az Exatlon harmadik évada hozott számára, később az All Star-évadba is visszahívták. A műsor nemcsak élményeket és követőket adott neki, hanem új irányt is: megálmodta a „Rendhagyó testnevelés” programot. A hatalmas, felfújható akadálypálya végén a gyerekek az Exatlonból ismert ügyességi feladatokhoz hasonló kihívásokkal találkoznak. A programot az alapoktól maga építette fel, mára pedig kisebb csapat segíti a munkáját. Az élsport továbbra is az élete része, olyannyira, hogy az idei, mexikói footgolf-világbajnokságra minden eddiginél tudatosabban készült, azonban a torna előtt 1 hónappal megsérült, ami a négynapos világesemény hajrájában visszaütött. Úgy érzi, ha nincs a sérülés, akár a vb-címre is esélye lehetett volna, így ezüstéremmel „kellett beérnie”, mégsem csak veszteségként gondol a történtekre. Megtanulta, hogy nem kell mindenáron mások elvárásainak megfelelnie, és időben figyelnie kell teste jelzéseire.

A sportágat ma már oktatja is, sőt, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen saját klubot szervezett, Gödöllőn pedig footgolfpályáról álmodik, ahol oktatásokat, csapatépítőket és családi programokat tarthatna.

Bár egyszerre sportoló, oktató, programszervező és vállalkozó, a fontossági sorrend
számára egyértelmű. Szabadidejét a családjával és a kutyájával tölti, a jövőben pedig
gyermeket szeretne. – „Sok mindenből tudok engedni, de abból nem, hogy a család
legyen az első” – vallja.