Dr. Kiss Árpád, Gödöllő város jegyzője számára nagy öröm, hogy az általa vezetett polgármesteri hivatal méltó helyre, a város főterére költözhet heteken belül. A mintegy száz főt foglalkoztató szervezet vezetése számára ma inkább menedzseri, városüzemeltetési feladat, sok kihívással. Ezek egyike most sikerrel zárul: megegyezés született a városházi dolgozók nagyon esedékes béremeléséről.
Fontos év lesz az idei Gödöllő életében, a polgármesteri hivatal beköltözhet az új városháza épületébe. Mit okoz ez a város életében, és mit jelent majd a város lakossága számára?
Már öt éve zajlik az építkezés, aminek sajnos több oka van, ebbe most nem is mennék bele. A polgármesteri hivatal most öt különböző helyszínen dolgozik, aminek irányítása, vezénylése nehézségekbe ütközik.
Így nagy öröm számomra, hogy egy helyre kerül minden hivatalnok. Az ügyfelek számára annyiban jelent talán előnyt, hogy a hivatal bekerül a központba, méltó helyre, a város főterére. Megpróbálkozunk azzal, hogy az összes ügyfélszolgálatot ide telepítsük, az önkormányzati cégek, mint a VÜSZI vagy a Kalória ügyfélszolgálata is megjelenjen az ügyfélszolgálati térben. Így a lakóknak lehetősége lehet arra, hogy egy helyen intézzék ügyeiket. Reményeim szerint február-március körül költözünk be. Az épület elkészült, az engedélyek vannak hátra.
Azok a korábbi funkciók, amelyek a várostól elkerültek kormányzatijárási hatáskörbe, megmaradnak a külvárosi Kotlán Sándor utcában? Például a kormányablak?
Igen. Ami a kormányhivatal, illetve azon belül a járási hivatal kereteiben működik, az nem tud bekerülni a városházára. Nyilván ahhoz például egy jóval nagyobb épületet kellett volna építeni.
Mekkora a polgármesteri hivatalban dolgozók létszáma, és milyen feladatokat látnak el?
Létszámunk körülbelül 100 fő. Korábban ez elérte a 250 főt is, amikor még számtalan más funkció is a hivatal, a jegyző, illetve az önkormányzat hatáskörébe tartozott. Ebből is látható, mekkora feladattömeg került el az önkormányzattól. Emiatt a jegyzői munka is nagyon átalakult. A feladatok jelentős része, 60-70 százaléka inkább menedzseri feladat, a városüzemeltetéshez kapcsolódó munka. Beruházások, felújítások, karbantartások, a vagyonmegőrzéshez kapcsolódó feladatok nagyon nagy százalékban jelennek meg. Megmaradtak természetesen az államigazgatási-hatósági jogköreink sok területen, kereskedelmi ügyek, környezetvédelem, bizonyos építésügyek, birtokvédelem, közterület-felügyelet, adóigazgatás, anyakönyvezés, szociális ügyek többek között.
Azt hallani, hogy a környező kistelepülésekönkormányzatai elég magas állami támogatást kaptak dolgozóik bérére, míg a 30 ezernél több lakosú városok nem. Ennek pedig állítólag az a következménye, hogy a környék települései elszipkázzák a hivatali dolgozókat. Igaz ez?
Sajnos igaz. Született egy kormányzati döntést tavalyi ősszel, egyébként nagyon helyesen. Hozzányúlt a hivatalnoki bérekhez, amelyek 10 éve változatlanok voltak. A végeken dolgozó önkormányzati dolgozók a legkevésbé megbecsültek az államigazgatásban. A hírt nagy örömmel olvastam. Akkor már kisebb volt az örömöm, amikor kiderült, hogy ez 30 ezer fő alatti településekre vonatkozik. Számomra kérdéses, hogy a települések mérete jó alap volt-e a határ meghúzására, hiszen a pénzügyi helyzet nem feltétlenül függ csak a mérettől. De a környező települések meglépték a bérfejlesztést, két év alatt nem ritkán 30 százalékosat. Ezzel nehéz megküzdenünk. Sajnos egy-két kollégánk valóban felállt pénzügyi-anyagi okok miatt, és a környék valamely kisebb településének ajánlatát fogadta el.
Ha jól sejtem, a megoldás a béremelés Gödöllőn is.
Mindenki pénzből él. Ha anyagi okok miatt távoznak a kollégák, akkor anyagi oldalról kell közelíteni. Ez egy komoly harc a politikával, a polgármester úrral, illetve az alpolgármester hölggyel és urakkal. Persze a harcot most pozitívan kell érteni. Nyilván nem arról van szó, hogy ők ne támogatnák a hivatalnoki kar anyagi megbecsülését, megvédését, megóvását. Sőt, azt mondom, hogy igen nagy fokban segítenek és támogatnak ebben. De ki kell munkálnunk azt a bérfejlesztési politikát, amely biztosítja a hivatal számára, számomra mint munkáltató számára, és az önkormányzat számára azt a hivatalnoki kart, amely képes és hajlandó szolgálni az önkormányzat által felvázolt célokat. Megküzdöttünk, és a megegyezés megszületett. A költségvetés elfogadását követően lesz ismert ennek tartalma. Olyan típusú megállapodást kellett kötni, amely alkalmas arra, hogy megőrizzük a kollégákat, akik szolgálják és továbbviszik a várost.
Az ön eddigi munkásságában tulajdonképpen egyik évre se lehet azt mondani, hogy könnyű lett volna. Melyek voltak a legnehezebb pontok az eddigi munkában?
2018 óta töltöm be a jegyzői pozíciót. És valóban meg kellett küzdenünk sok nehézséggel, a háborús válságtól a Covidválságon, az energiaválságon át sok mindennel. És megjelentek a folyamatos belső politikai feszültségek, a hivatal pedig többé-kevésbé ki van téve a politikának. Nem a helyi politikára gondolok, hanem az országosra. Emellett a központosítás az állomány szűkülését eredményezte. Talán a Covid volt a legnehezebb, nagyon nagy traumaként érte az országot, nagyon befolyásolta a munkavégzést. Az anyagi nehézségeket valahogyan mindig átugorjuk, de az egészség elveszítése a legnehezebb trauma.
És hadd mondjak még egy varázsszót: Versenyképes járások. Aki az ön munkáját figyelte, az tudja, hogy rengeteg energiát kellett erre fordítani tavaly. Mi lett a végeredménye?
Ebbe úgy „keveredtem bele”, hogy Gödöllő tagja egy kistérségi társulásnak, amelybe 15 település tartozik. Dr. Gémesi György szervezte meg a többi polgármesterrel, máig közös akarattal és egységben. E társulásnak a gödöllői polgármesteri hivatal a munkaszervezete. Tehát itt nem jegyzőként járok el, hanem a társulási munkaszervezet vezetőjeként. Szoktam mondani: néha egy polgármesterrel is nehéz, de tizenöttel dolgozni az egy kihívás. A Versenyképes járások program pénzeit jó célra tudtuk fordítani, aminek az autóvezetők nem mindig fognak örülni: harminc darab traffipaxot telepítünk a járásban. A közlekedés biztonságát ez rendkívüli módon szolgálja. Remélem, hogy tavasszal megjelennek az első traffipaxok, Gödöllőn kilenc darab. Javaslom tehát, hogy mindenki figyeljen oda, mert ezek már közvetlenül a rendőrségre lesznek bekötve.
Ön a Gödöllői Sport Klub elnöke. A GSK-t legtöbben a futballszakosztályon keresztül ismerik. Amikor elfogadta ezt a megbízatást, akkor milyen célokat tűzött ki?
Négy működő szakosztályunk van, ebből nyilván a labdarúgás messze a legnagyobb, több mint 600 igazolt sportolónk van minden korosztályban. Emellett asztalitenisz, kosárlabda és íjászat működik. A második legnagyobb sportegyesület vagyunk Gödöllőn a MATE-GEAC után, és velük teljes egységben és egyetértésben működünk. Pelyhe József korábbi elnök halálakor már elnökségi tag voltam, és nehéz szívvel vettem át az örökségét. Én operatív ember vagyok, tehát megpróbálok földhöz ragadt célokat kitűzni. Elindult egy fejlesztés a Táncsics Mihály utcai sporttelepen. Én azt mondtam, hogy ezeket a fejlesztéseket be kell fejezni, illetve amennyire lehet, bővíteni kell. Aki arra jár, láthatja a fejlődést. Megépült az új kis műfüves pálya, kicserélték a nagy műfüves pálya teljes burkolatát, a meglévő füves pálya talaja teljes felújítást kapott. Folyamatban van a parkoló kiépítése, amellyel régi adósságot törlesztünk. Célegyenesben van egy újabb füves pálya megépítése az egyetemi dombtetőn. Célom, hogy ezeket a beruházásokat végigvigyük. Egyetértek Rózsavölgyi Sándor szakosztály- igazgatóval: az a fő cél, hogy megmozgassuk a gyerekeket, legyen meg a mozgáskultúrájuk, a csapatszellemük. Ha nem is lesz mindenkiből focista, de ha amatőrként később majd futnak, fociznak, akkor már sokat tettünk.
Aki önt jegyzőként megismeri, az azt látja, hogy a jog betűjéhez és szelleméhez végsőkig ragaszkodó, már-már szigorú jogászember. Ehhez képest talán meglepő önt akkor látni, amikor a Belvárosi Napokon egy motoros csapat élén jelenik meg.
Honnan jön a motorozás szeretete?
Aki engem ismer közelebbről, az tudja, hogy van egy-két hobbim. Magánemberként három olyan terület van, ahol jól érzem magam. Első a sport szeretete. Ebben mindenevő vagyok, de vannak sportágak, amelyeket nagyon kedvelek és gyakorlok is. Azután nagyon szeretem a könyveket. Olvasni és gyűjteni is. És a harmadik valóban a motorozás. Ez onnan ered, hogy nagyon szeretek biciklizni, de az a sport időigényes, és frissebb erőnlétet is igényel. A barátaim három éve meggyőztek, hogy vegyek egy nagymotort.
A baráti társaságomban, illetve egy egyesület tagjaként is űzöm ezt a hobbit. Szépen, nyugodtan motorozó típus vagyok. És örülök, ha egy rendezvényen az egyesületünk meg tudja mutatni különleges motorjait a közönségnek.
