Az épületet 1948-ban államosították, majd az 1950-ben Gödöllőre települt Ganz Árammérőgyár dolgozói (Meizner, Gábori, Völgyesi, Gyoroki, Polgár, Szeghi, Csitári, Halász, Tamás családok –
a teljesség igénye nélkül) részére a szálloda emeleti szobáit lakásokká átépítették. A földszinten Malcsik Pál ismét cukrászdát alakított ki, melyet feleségéről Pálmának keresztelt el. Az üzemeltetést 1954-től a Pest Vidéki Vendéglátóipari Vállalat vette át. Első vezetője 1959-ig Jáky Kálmánné, Mara néni volt. (Mara néni neve ismerősen csenghet a fiatalabb korosztálynak
is, ő vezette a Blahai strand bejáratánál működő Mara néni cukrászatát is.)
Az 50-es évekre sokat változott Gödöllő központja, a 30-as út (Szabadság út) nagy forgalma miatt benzinkút és buszpályaudvar került az épület elé. Az épület külső képe is megváltozott. A manzárdtetőt lebontották, és egy egyszerűbb, szögletes formák uralta homlokzatot alakítottak ki. Megmaradt viszont a terasz az épület előtt. Kőfal vette körül, és egy hatalmas platánfa árnyékolta. Kezdetben a presszó csak egy helyiségből állt, ebben volt a pult és az asztalok. A 60-as évek ismét felívelő sikereket hozott. A Vendéglátó Vállalat megvette az egyik földszinti lakást, és 1965-ben egy nagyobb átalakítást végzett. Ismét kialakítottak egy nagytermet, ahol színpad és zenekar is helyet kapott, és ismét lett egy tágas táncparkett. A zenészek Pestről jártak ki. Törzsvendégnek számítottak a Miskolcra haknizni járó zenészek, színészek, többek közt Kabos Gyula, Kazal László (akik a feketekávét csak „Portorico” rummal itták), valamint Tolnay Klári, Darvas Iván és a Latabárok. A Pálma presszó hosszú éveken át a város jelentős, nagy forgalmat lebonyolító létesítménye volt.
A Gödöllő Anno Facebook-csoport egyik posztjában Erdélyiné Katika, egy ganzos család kislánya így emlékezett meg az ottani életről: „A kis gombóc fagyi 50 fillér volt. Leengedtem a kis kosaramat, benne egy kis pohár és 50 fillér. Laci bácsi kivette, beletett egy gombóc fagyit, Mama felhúzta a kosarat, én meg ettem az erkélyen a fagyit.”
A 70-es évekre azonban az épület falai erőteljesen megrepedeztek. Az állagromlást többféle okkal magyarázták. Részben a kastélyból kiinduló alagútrendszert okolták, azonban valószínűbb, hogy – meg nem magyarázható okok miatt – a hatalmas pincébe vezetett szennyvíz okozta az épület megsüllyedését. Egy utolsó kétségbeesett próbálkozásként a pincét feltöltötték, és betonoszlopokkal megtámasztották, de az épület sorsa addigra megpecsételődött. 1974-ben az egészet le kellett bontani. Az épület lebontásával Gödöllő történelmének egy darabja semmisült meg, hiszen a Központi Szálloda 1948-ig, a Pálma cukrászda 1974-ig meghatározó szerepet játszott a város életében.
A szomorú végzet azonban a Pálma szellemét nem pusztította el. Néhány évvel később és néhány méterrel odébb a Pálma cukrászda – mondhatni – feltámadott. Történt ugyanis, hogy az egyik ott lakó család gyermeke, Tamás Rezső nagyot álmodott. Szeretett volna létrehozni egy szórakozóhelyet, első gondolatként egy csárdát, ahol cigányzene szól, gyertyafény táncol az asztalokon, és a Pálma hangulatos estéit idézi. Ekkor talált rá a pályázatra, miszerint a város bérbe kívánja adni a mai Smarni étterem épületét, cukrászda működtetésére. Az épület maga a 18. század közepén, a Grassalkovich-korszakban épült, Mayerhoffer András tervei alapján. Eredetileg az uradalom tisztségviselőinek lakóháza volt. Sok évig ált kihasználatlanul, állaga jelentősen megromlott. Ma országos védettséget élvező barokk műemlékként van nyilvántartva. Jelentős beruházást, átalakításokat követően 1983. november 11-én megnyílt a „kis” Pálma. Ez a hely egy későbbi generációnak adott szórakozási lehetőséget, így a Pálma említése sokszor keveredik össze a beszélgetések során, hisz ki erre, ki arra gondol. A cukrászdában állandó zenekar játszott. Tamás Rezső a nyitás hónapjára „elcsalta” az Átrium Hyatt szálloda mestercukrászát, aki betanította az alkalmazottakat. A páratlanul finom süteménykínálatot saját cukrászok készítették. A cukrászda rendszeresen adott helyet a Magyar Rádió legendás, „Ki nyer ma? – játék és muzsika 10 percben” komolyzenei vetélkedőjének, ahol a fődíjat, egy zongora alakú marcipántortát vehetett át a szerencsés nyertes. Remsey Flór és a Gödöllői Művésztelep tagjainak állandó kiállítása színesítette a falakat, vitrineket. Az alkotások megvásárolhatóak voltak.
1997-ben azonban ez a korszak is véget ért, és a cukrászda bezárt.