Tina Oziewicz: A türelem lekvárt főz – Az érzelmek kedvenc szokásai
A türelem általában rózsát terem, a lengyel írónő könyvében viszont lekvárt főz. Leginkább bogyós gyümölcsökből, miután türelmesen megvárja, hogy megérjenek, szép lassan előkészíti a hozzávalókat, komótosan kevergeti kis lángon a kerti üstben, és végtelen türelemmel látja vendégül barátait, a nosztalgiát, a szorongást, a makacsságot, a rosszindulatot és a hálát.
Mindenképpen ennél a résznél kezdeném el a könyvet felolvasni óvodás korú gyerekemnek. (A türelem nagyon nehéz dolog manapság, amikor mindent azonnal akarunk, és folyton sürgetnek bennünket.)
Nem könnyű dolog általában az érzelmekről beszélni. Ez a könyv egy kapaszkodó – hogyan segítsük gyerekeinket a saját érzelmeik felismerésében és elfogadásában. Vajon miért érzünk melegséget, amikor nosztalgiázunk? Miért látunk mindenhol félelmetes dolgokat, amikor szorongunk? Hogyan függ össze a bátorság a bizalommal? A hála miért tér vissza a jó pillanatokhoz?
Az írónő nem ítélkezik, nem magyarázza túl, valamiféle varázslatos egyszerűséggel, talán nem túlzás azt állítani, hogy líraisággal osztja meg gondolatait az olvasóval. (Nagy kedvencem, Lázár Ervin stílusát vélem itt-ott felfedezni. Ha ő írt volna ilyen témájú könyvet, hasonló lenne a végeredmény.)
Tina Oziewicz könyvét újra és újra elő lehet venni. Beszélgetni egy-egy érzésről, a gyerekeink véleményét meghallgatni, vagy továbbgondolni egy-egy érzés történetét, például a türelem mit tesz, ha odaég a lekvár.
A könyv illusztrációját – bevallom – nem tudtam megfejteni. Az alakok kedves „szőrmókok”, de miért bádogszürke minden oldal, kivéve a kedvenc lekvárfőzős történetemnél?
