Staféta című rovatunk célja, hogy bemutassa városunk azon polgárait, akik tevékenységükkel, szemléletükkel értéket teremtenek közösségünk számára. A virtuális stafétabotot ezúttal a NASA-val is együttműködő egykori tanítvány, Géczy Gábor adta tovább egykori mentorának, Borbáth Gábornak. A Gödöllői Református Líceum tanárával hitről, tudományról és a mai fiatalok lelki világáról beszélgettünk.
Amikor valakiről kiderül, hogy egyszerre tanít fizikát és hittant, az emberek többsége felvont szemöldökkel keresi a logikai kapcsolódást. Borbáth Gábor számára azonban ez a kettősség nem belső feszültség, hanem kerek egész. Pályafutása 2002-ben indult a Református Líceumban, és az azóta eltelt csaknem negyed évszázad alatt neve összefonódott az intézmény szellemiségével.
A „hogyan” és a „miért”
Eredetileg fizikusként végzett az ELTE-n, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hittan, később a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés diplomát is szerzett. Vallja, hogy a természettudomány és a vallás kiegészítői egymásnak. „A természettudomány a ’hogyanra’ kíváncsi: hogyan alakult az anyag, hogyan működik a világunk. A hit és a filozófia pedig a ’miértre’ keresi a választ. Miért van egyáltalán valami a semmi helyett?” – magyarázza.
Számára a Biblia teremtéstörténete nem egy természettudományos szakdolgozat, hanem egy kétezerötszáz éves, gyönyörű himnusz, amely az ember és a Teremtő kapcsolatáról beszél, miközben a fizika órákon a világ mérhető és leírható törvényszerűségeit kutatják diákjaival.
NÉVJEGY
Borbáth Gábor
A Gödöllői Református Líceum fizika–hittan szakos tanára, mentálhigiénés szakember Nős, 5 gyermek édesapja
Született: Budapest, 1978
Tanulmányok: Eötvös József Gimnázium, Eötvös Loránd Tudományegyetem (fizika), Pázmány Péter Katolikus Egyetem (hittan), Semmelweis Egyetem (mentálhigiéné)
Kinek adja át a stafétát:
Kőrösiné dr. Molnár Andrea
Tehetséggondozás versenykényszer nélkül
A neki a stafétát átadó Géczy Gábor egy a sok sikeres tanítvány közül, akik Borbáth Gábor kezei alatt nőttek fel. Vannak akik különféle tudományterületeken, mások a színművészetben sikeresek, nagyszerű tanárok, orvosok, mérnökök vagy másféle szakemberek, akad közöttük többszörös díjnyertes sörfőző mester is. Gábor pedagógiai hitvallása azonban távol áll a „versenyistálló” szemlélettől. „Nem vagyok az a típus, aki hajtja a gyerekeket a versenyekre. Sokkal inkább a buzdításban és a támogatásban hiszek. Géczy Gábor sem volt klasszikus versenyző típus, ő inkább a kutató, barkácsoló, elmélyülő elme volt, akinek csak szellemi táplálék kellett a szárnyaláshoz” – emlékszik vissza.
Borbáth Gábor munkájának harmadik pillére a mentálhigiéné, amelyre mostanában talán nagyobb szükség van, mint bármikor korábban. Tapasztalatai szerint a mai tizenévesek alapvető vágyai nem változtak az évtizedek alatt, de az őket körbe vevő világ annál inkább. Az online tér állandó jelenléte, a közösségi média torzító tükre és a megfelelési kényszer komoly terhet ró a fiatalokra. „Alig van ma olyan középiskolás, aki ne szenvedne valamilyen szorongástól, sokakat egészen megbénít, vagy akár meg is betegítheti őket – mondja. Mentálhigiénés szakemberként a Líceumban egyfajta lelki elsősegélynyújtóként is jelen van. Meghatónak tartja azt a közösségi erőt, ami az iskolában működik: gyakran nem a tanárok, hanem maguk a diákok veszik észre társaik baját, és kísérik el őket Gáborhoz vagy kollégáihoz egy-egy beszélgetésre.
Ökumené és közösség
Gábor szerint a Líceum különleges, ökumenikus jellege is meghatározó a pályája szempontjából. Római katolikusként tanít a református egyház által fenntartott iskolában, és szerinte mi sem természetesebb, hogy a reggeli áhítatokon katolikus, református és evangélikus lelkészek, tanárok váltják egymást. „Fontosabb a Krisztus-központúság, mint bármilyen felekezeti sajátosság” – emeli ki. Ez a nyitottság nemcsak az iskolában, hanem magánéletében is jelen van. Szadán él feleségével és öt gyermekével, ahol a helyi katolikus közösség oszlopos tagja, akolitusként segíti a plébánia munkáját.
