Melyik életkortól érdemes mesét mondani a gyerekeknek?

Van, aki már az anyaméhben is elkezdi, de csecsemőkortól mindenképpen érdemes. Ha a gyerek megszületik, a bölcsődalok, a döcögtetők, a járogatók a fontosak. Aztán a kis novellamesék, történetek a saját életéről, majd a Boribon típusú történetek következnek, rövidebb állatmesék, lapozók, versikék. Ezek a mesekorszak nagy megalapozói. Aztán négy és fél, ötéves korban megszületik a kettős tudat, onnantól a gyermek beleéli magát a mesébe, de nem téveszti össze magát a meseszereplővel. Ez az igazi nagy mesekorszak, a varázsmesék, tündérmesék időszaka, ahol fekete-fehér a világ, vannak jó szereplők, vannak rossz szereplők. A gyermek lényegében elindul a mesehős útján, kimozdul a komfortzónájából, elviszi magával a hamuba sült pogácsákat, megküzd a különböző sárkányokkal, a mesehőssel együtt megpróbál felmászni az égig érő fa tetejére. Bármelyik hőssel azonosulhat, még a gonosz boszorkánnyal is. Ugyanis a negatív tulajdonságainkat, árnyoldalainkat is integrálnunk kell majd a felnőtt életünk során. És 8-9 éves kor után jöhetnek a népmesék, de olyan formában, ahol a gyerek saját erejéből boldogul, tehát nem kell már neki varázseszköz vagy külső segítőtárs. Végül a mítoszok, a hőstörténetek. Ha belegondolunk, a Harry Potter, a Gyűrűk ura, A trónok harca, A csillagok háborúja, ezek is modern tündérmesék.

A magyar népmesék mellett javasolja más népek meséit is?

A magyar népmese mindig az alap, hiszen a lelkület, a tudattalan folyamatok mindig az adott népcsoporton belül érhetők el a leginkább. A magyar népmesében vannak benne azok a közös tudattartalmak, amelyek a magyar nép lelkületét adják. De attól nem leszünk kevésbé magyarok, hogyha a gyerekeinknek más meséket mesélünk. Pontosan a tolerancia miatt, más kultúrák megismerése miatt fontosak.

Hogyan vélekedik a szülő által kitalált, improvizált mesékről?

Aki már nézett mesét hallgató gyerek szemébe, az látta rajta azt a hipnotikus transzállapotot, ahogy ránk néz, de közben átnéz rajtunk, tudja, milyen fontos a mese. Sok gyermek ugyanazt a mesét akarja hallani mindennap, ugyanazokkal a szavakkal, és a végletekig beleéli magát. Ez általában az anyukák kedvenc feladata. Az apukák simán átugranak tíz oldalt, vagy belemesélnek valami váratlant az ismert mesébe, illetve teljesen saját történeteket találnak ki. Így nemcsak a nyelvi fejlettség lesz magasabb, hanem a képzelőerő, a belső képalkotás is.

Mi a szakma álláspontja a képernyőhasználatról?

Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint kétéves korig semmilyen külső képpel nem kellene találkoznia a gyermeknek. Annyira élénk az agyfejlődés, hogy a képernyő mérhetetlen károkat okozhat. Később, óvodás korban ez napi húsz perc lehet, az is inkább kettéosztva. Iskolás korban jutunk el az egy óráig, de ott is nagyon érdemes ezt a szülői felügyeletet választani. A fejlett belső képalkotási képesség a későbbi életvitel szempontjából is fontos, hiszen azt vagyunk képesek megvalósítani, amit belül már megálmodtunk. A képernyőfüggőség veszélyes, nem véletlenül hasonlítják a heroinhoz. A gyerek kap egy eszközt arra, hogy ha bármilyen baja van, akkor elmenekülhet egy párhuzamos világba. Az agy nagyon könnyen rákattan a gyors inger- feldolgozásra, ami később beszűkíti a tudatot.

Mit lehet ellene tenni?

Szülőként először gondoljuk át a saját képernyőhasználatunkat, mert lehet, hogy vizet prédikálunk és bort iszunk. Nagyon fontos, hogy a közös ebédidő, vacsoraidő szent tér legyen, amiben nincs képernyő. És próbáljunk olyan alternatív foglalkozást vagy szabadidő-eltöltési lehetőséget ajánlani, ami nem az aktivitást jelenti, hanem egy jobb programot nyújt a képernyő helyett.