Hogyan sikerült a holland testvérváros delegációjának látogatása?
– Szedmák Ágnes: Nagyon pozitív a mérleg. A környezetvédelem jegyében vonattal érkeztek Gödöllőre. Több wageningeni civil szervezetet képviseltek. Hét különböző program futott párhuzamosan, amelyekkel vendégeink nagyon elégedettek voltak. Ugyanígy jó visszajelzések érkeztek a vendéglátó családoktól is. A szervezésben részt vevők, például az itt mellettem ülő két úriember is mindent beleadott, így minden „klappolt”.
– Szabó Csaba: Emeljük ki, hogy a háttéremberek mindig nagyon fontosak, hiszen ők viszik a hátukon a programokat. A mostani látogatáson én azt vállaltam, hogy bemutatom az egyetem megújulását, a tökéletesen felújított aulával. Érdeklődve hallgatták az egyetem történetét is.
– Molnár Gergely: Idén új formátumban valósult meg ez a testvérvárosi látogatás, Szedmák Ágnes itt szerényen elhallgatta, de valójában a Gödöllő és Testvérvárosai Baráti Egyesület és elsősorban Ági szervezte meg az egész programot, ami a visszajelzések alapján sokkal gazdagabb volt, mint amit megszoktak. Sok olyan helyszínt és fejlesztést tudtunk megmutatni, amit még azok sem láttak, akik már többször jártak Gödöllőn.
Gondolom, éppen a személyes jó viszony a kulcsa és a célja is Gödöllő testvérvárosi rendszerének.
– Szedmák Ágnes: Az ilyen partnerségek aktivitásában nagyon fontos, hogy személyes kapcsolatokon alapulnak. És nagyon fontos, hogy hozzánk hasonló városok keresnek velünk kapcsolatot. Így a civil szervezetek is együtt tudnak működni velünk. A legelső testvérvárosi kapcsolatunk 1988-ból származik, a németországi Giessennel. Ez a szunnyadó barátság most újjáéledhet, mert a Rotary Clubon keresztül a giesseniek megkeresték Gödöllőt. Azt remélem, hogy ottani családoknál lakva ez a kapcsolat újjá fog éledni.
A cél mindig az, hogy egymásnál lakjanak a családok?
– Szabó Csaba: Igen, és azt hiszem, hogy jó példaként tudom bemutatni az én családomat is. Nálunk otthon tartunk egy vendégkönyvet, amelynek folyamatosan telnek a lapjai, ahogyan érkeznek hozzánk a vendégek a testvérvárosokból, illetve az iskolai kapcsolatokból. Ami a civil egyesületeket illeti, ezek témát adnak a találkozásoknak. A kis közösségek jól meg tudják szervezni magukat, a személyes kapcsolatok létrehozzák a jó kommunikációt, a bizalmat, a biztonságot.
– Molnár Gergely: Ahhoz, hogy a testvérvárosi kapcsolatokat hosszú távon fenntartsuk, kritikus kérdés, hogy bevonjuk a fiatalokat. Ha egy diák egy csereúton részt vesz egy család életében néhány napig, átéli, hogy milyen ott reggelizni, iskolába menni, enni inni, akkor később felnőttként nyitottabb lesz arra, hogy saját gyerekét is bátorítsa erre a fantasztikus lehetőségre. Az igaz, hogy az idősebb generáció a civil életben aktívabb, és több a szabadideje, de érdemes mindig minden generációt bevonni. Én 24 éves koromban voltam először testvérvárosi kapcsolaton, és sok emberrel azóta is jóban vagyok.