(Újpest, 1940. november 13.–Budapest, 2025. december 21.)
„Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkül e nemes láng, amely úgy hevit.”
Magdika kedvenc Petőfi-verséből idéztünk.
Mintha róla szólna: a tér nyitott volt előtte, s ez számára többek között a Gödöllői Királyi Kastélyt is jelentette. A Gödöllői Királyi Kastély Barátainak Egyesületének 2012 óta volt tagja, tárlatvezetőként rendszeresen dolgozott a Királydombi Pavilonban, a kastély kiállításainak és a kastélykápolna bemutatásán.
Szakmai tudása tiszteletet érdemel, a többi tárlatvezető is szívesen tanult tőle. A tudás emberszeretettel párosult, a vendégekhez mindig volt egy kedves szava, egy mosolya. A Magdika által megfogalmazott gondolatok is ezt tükrözik: „Nyugdíjba vonulásom után értelmes elfoglaltságot kerestem, olyat, ahol jól érzem magam, és hasznos is lehetek. Ezt az elképzelésemet tudtam megvalósítani Gödöllőn, önkéntesként a királyi kastélyban. Gyönyörű környezetben, nagyon kellemes emberek és körülmények között tölthetem el a szabadidőmet.”
Meghatározó, elismert személyisége volt Gödöllő civil életének. Az Életmód klub tagjaként életre hívta és magas színvonalon működtette az Irodalmi Kört. Szeretetet sugárzó lényére örökre emlékezni fogunk!

                                                                                 Szlávik Jánosné és Bibercz Kálmánné