Nicholas Sparks és M. Night Shyamalan: MARADJ
Nem szoktam romantikus regényeket olvasni. Thrillereket meg pláne nem. Így aztán ennek a két szerzőnek a neve nem tűnt ismerősnek. Első gondolataim ezek voltak, amikor kezembe vettem a könyvet. Aztán meg elkezdtem azon gondolkodni, amit a borítón olvastam, hogy Sparks érzelmektől túlfűtött műveket szokott írni, Shyamalan meg folyton a valóság határait feszegeti. Romantika+misztikum=mi lesz ebből a keveredésből?
A történet középpontjában Tate Donovan áll, a New York-i építész, aki Cape Codra érkezik, hogy megtervezze legjobb barátja nyaralóját. A férfi nemcsak új munkába, hanem új életbe is kezdene. Ám nővére halála még mindig árnyékként nehezedik rá. A haldokló nő utolsó vallomása – miszerint képes látni az élők világához kötődő szellemeket, és ez a képesség a családjukban öröklődik – Tate számára inkább fájdalmas talány, mint valóság. Mindez azonban megkérdőjeleződik, amikor a panzióban megismerkedik a rejtélyes és elbűvölő Wrennel. A kettejük között kibontakozó kapcsolat egyszerre gyengéd és sorsszerű. Ahogy Tate egyre közelebb kerül a lányhoz, úgy kezd repedezni a világ logikus, racionális rendje, amelyben addig hitt. Wren múltja tele van elhallgatott titkokkal. A férfi hamarosan ráébred, hogy a lány körül nem csupán érzelmi, hanem természetfeletti erők is munkálkodnak. A szerelem itt nem pusztán érzelem, hanem kapu egy másik valóságba – olyan helyre, ahol a veszteség, a remény és a megváltás új értelmet nyer.
A regény atmoszférája egyszerre gyengéd és feszültségekkel teli, azaz jól keverednek a bevezetőben említett stíluselemek. Kár, hogy elég gyorsan rájöttem a gyilkos személyére. A hírek szerint Jake Gyllenhaal és Phoebe Dynevor főszereplésével film készül a regényből.
