Hidasi Zsófia gondosan rábízza a bébiszitterre hat hónapos kislányát, és jelzi: indulhatunk. Bevezet egy világba, amiről minden gödöllői hallott, de mintha nem is tudnánk, milyen kincsek rejtőznek a Gödöllői Művésztelep utódainak műveiben. Elindulunk a Várkapitányi Lak csodálatos termei felé.
Gödöllő kulturális térképe az utóbbi évek egyik legjelentősebb művészeti tárlatával gazdagodott. A barokk Az organikus motívumok használata a történelmi művésztelepből táplálkozik. kori freskótöredékekkel díszített reprezentatív kiállítótérben megrendezett Szférák című kiállítás a Gödöllői Iparművészeti Műhely (GIM) négy olyan alapító textilművészének állít emléket, akik mind helyi, mind országos és nemzetközi szinten meghatározó szerepet játszottak a kortárs magyar művészetben. A kurátor, Hidasi Zsófia, aki maga is textilművész, nem kis büszkeséggel mutatja meg, hogy ő és csapata mit hozott össze. Egy kiállítást, amely négy monumentális főmű köré szerveződve mutatja be Remsey Flóra, Bódis Erzsébet, Szuppán Irén és Katona Szabó Erzsébet gazdag, innovatív életművét.
Négy alkotó, négy monumentális világ. A kiállítási terekben sétálva az első főmű, amellyel a látogató találkozik, Remsey Flóra Magtörténet – kibontakozás című, formára szőtt kárpitja. Az 1990-es években készült alkotás a hagyományos téglalap formát megtörve, absztrakt, burjánzó faként jelenik meg. Remsey Flóra – aki a történelmi gödöllői szecessziós művésztelep alapítójának, Remsey Jenőnek az unokája volt – bravúros technikával, vékony fonalak tónusértékeivel érte el a szinte festői hatást.
A részletgazdag, organikus világot bemutató mű mellett látható tervekből felsejlik egy grandiózus sorozat képe is, amelynek többi darabja egy spanyolországi kiállítás után sajnálatos módon elveszett. Vagy ellopták – ezt senki sem tudja. A következő teremben Bódis Erzsébet monumentális, Évszakok című főműve fogadja a nézőt. A lenyűgöző, két és fél méter magas és hét méter széles szőnyeget az Erdélyből Gödöllőre települt művész két év alatt szőtte meg egy egyedileg készíttetett szövőszéken. A mű a női életút stádiumait mutatja be a fiatalságtól az anyaságon át az elmúlásig. Bódis Erzsébet művészetére mélyen hatott a kalotaszegi székely szőttesek geometriája, a formák leegyszerűsítése és stilizálása, amelyet nem lemásolt, hanem absztrakt módon gondolt tovább saját kompozícióiban.
Az emeletre lépve Szuppán Irén különleges, úgynevezett ikattechnikával készült szövetei tárulnak fel. A művész a szövőszékre felvetett láncfonalakat megfestette, így a minta a vetülékfonalak bevezetése után, improvizatív és nagyvonalú ecsetvonásokra emlékeztető módon rajzolódott ki. Főműve, amely huszonöt évvel ezelőtt, a Gödöllői Királyi Kastély legendás Élmény és eszmény című kiállítására készült, a kastély ablakait és belső tereit idézi meg, izgalmas párbeszédet folytatva a kiállítótér barokk freskóival.
A negyedik szférát a GIM egykori művészeti vezetője, a két éve elhunyt Katona Szabó Erzsébet alkotásai jelölik ki. Bár pályáját gobelinszövéssel kezdte, később a sertés velúr bőr egyedi megmunkálása felé fordult. A kiállításon látható Metropolisz és a szintén a 2001-es kastélytárlatra készült, kisollóval finoman áttört A vágy című monumentális bőrkollázsai a térbeliség és a fény-árnyék játékának mesterművei – Zsófia értő szavai ezek. Katona Szabó Erzsébet nemcsak autonóm művészként, hanem a GIM huszonhét évvel ezelőtti alapítójaként és motorjaként is meghatározta a város kulturális arculatát.
A Szférák kiállítás nem csupán a múltba révedő emlékezés, hanem a gödöllői szellemiség kontinuitásának bizonyítéka is. A tárlat rávilágít arra, hogy a száz évvel ezelőtti szecessziós tradíciók hogyan öröklődtek át a GIM alapító generációjára, és onnan a mai fiatal alkotókra.
A jelenlegi művészgeneráció – köztük a kurátorként is bemutatkozó Hidasi Zsófia – nem forradalmi hévvel, hanem organikusan és tisztelettel kapcsolódik az elődök örökségéhez. A természet szeretete, az organikus motívumok használata, valamint a hagyományos kézműves technikák tisztelete mind olyan gyökerek, amelyek a történelmi művésztelepből táplálkoznak.
A mai alkotók feladata azonban az – mondja Zsófia –, hogy ezeket a klasszikus eljárásokat kortárs szemléletmóddal írják át a jelenre, beemelve a modern kor technológiai és konceptuális újításait. A textilművészet Gödöllőn így nem egy lezárt múzeumi fejezet, hanem egy folyamatosan alakuló, élő nyelv, amely a múlt szálait a jövő textúrájává szövi össze – szép metafora, amellyel visszatérünk a való világba, és Zsófi kisbabájához.
