Gödöllő története nem állt meg a Grassalkovich-féle barokk pompánál. A sorozat legújabb adása egy kritikus korszakot idézett fel: azt, amikor a Grassalkovich család csillaga leáldozott, és néhány kanyar után a település elindult azon az úton, amely végül a magyar királyok kedvelt pihenőhelyévé tette. Tatár Attila műsorvezető Fábián Balázzsal, a Gödöllői Városi Múzeum igazgatóhelyettesével ezúttal a 18–19. század évtizedeit járta körül; amikor is a Mária Teréziától mezővárosi rangot kapott településnek és lakóinak egy gyors felemelkedés után újra hányattatott sors jutott.

Amikor a vagyon elúszik: a Grassalkovich-örökség vége
A beszélgetés egyik legfontosabb pontja a Grassalkovich-ház hanyatlása volt. Grassalkovich Antal fia és unokája, második és harmadik Grassalkovich Antal idején a család hatalmas vagyona – a látványos életmód és a hitelek miatt – megrendült. 1841-ben, a férfiág kihalásával a birtok hosszadalmas és bonyolult jogi folyamatokon, nevezzük nevén, pereskedéseken ment keresztül, mígnem a zárgondnokság alatt álló uradalmat a magyar arisztokrácia közé vágyó, görög származású Sina György, majd fia, Simon szerezte meg.
Fábián Balázs muzeológus rámutatott: ez a váltás sorsfordító volt. Bár a Grassalkovich név örökre összefonódott a várossal, a család eltűnése után Gödöllőnek új identitást kellett találnia. A Sina család, majd a későbbi „tulajdonos” belga bank nem annyira otthonukként, mint inkább befektetésként tekintettek a területre.

A vasút: a fejlődés motorja
A műsorban külön hangsúlyt kapott a közlekedés forradalma. 1867 nemcsak a kiegyezés, hanem a gödöllői vasútvonal átadásának éve is volt. A vasút megjelenése drasztikusan lerövidítette a távolságot Pest és Gödöllő között, sőt, Bécsből közvetlenül el lehetett jutni ide, ami alapjaiban változtatta meg a település képét. A korábban mocsaras, nehezen járható utak helyett a modern vasút hozta el a fellendülést. Ez tette lehetővé, hogy Gödöllő bekapcsolódjon az ország vérkeringésébe. Volt is hová fejlődnie, hiszen az átlag házak vert fallal és szalmatetővel épültek, és csak a 19. század második felében kezdett elterjedni a tégla használata.

A királyi pihenőhely születése
A magyar állam az 1867. évi kiegyezés alkalmából vásárolta meg az uradalmat és a kastélyt koronázási ajándékként Ferenc József és Erzsébet királyné számára. Ekkor kezdődött meg a kastély modernizálása is: bevezették a gázvilágítást, átalakították a kerteket, és Gödöllő szinte „magyar Windsorrá” vált. A falusias jelleg mellett megjelent az arisztokrácia igényeit kiszolgáló infrastruktúra, a cselédség és a hivatalnokok, ami új réteget adott a helyi társadalomhoz.
Ez a fejlődéstörténet még nem ért véget: hamarosan a 20. század nagy változásai és a város modern kori arculatának kialakulása kerül sorra.
Ne felejtsenek el feliratkozni Gödöllő YouTube-csatornájára, hogy elsőként értesüljenek a folytatásról.