Polgármester úr! Gödöllő még mindig egy sziget az országban?
Sajnos sziget. Azt gondolom, és a sajnos nem véletlen, mert nagyon sok helyen van egészen más gondolkodás és szellemiség. Én törekszem arra, hogy ebben a városban legyen nyugalom és békesség, függetlenül a közállapotoktól. A legfontosabb az, hogy ne feszültséggel, ne haraggal, ne gyűlölettel tekintsünk egymásra, hanem mosolyogjunk és fogjunk kezet.
Mik voltak az idei év nagy kihívásai Gödöllőn?
A legnagyobb kihívás mindig a költségvetés és annak a lebonyolítása. Sajnos az önkormányzatok az elmúlt időszakban kevesebb pénzből vagy reálértékben kevesebb pénzből kell gazdálkodjanak. Komoly kihívás, hogy év végére nullára tudjuk zárni a költségvetést. Azért vagyok ebben a tekintetben szomorú, mert mi, önkormányzatok egy olyan eszközei vagyunk a mindennapi élet működésének, amiben rengeteg tartalék van, ha megkapjuk azokat a pénzügyi és jogi kereteket, ami ahhoz kell, hogy mi azt a kreativitást és aktivitást ki tudjuk fejteni a településeinken.
Ha már a költségvetéssel kezdte, annak ugye egy komoly része a városháza felújítása, ami 5 éve húzódik. Ez hogy áll most?
Ez az az állatorvosi ló, ami a 35 éves polgármesterségem alatt a legnehezebben volt leküzdhető, de jó hírem van, mert december 19-én elkezdődik az átadás-átvétel, ez 2-3 hetes folyamat, és talán január második felében tudjuk elfoglalni a helyünket, és lezáródik ez a számomra is nagyon nehezen elviselhető, de mégis átélt procedúra.
Megújulnak az ügyfélszolgálati felületek, a nagyteremben tervezünk nagyon sok olyan találkozót, és biztosítunk olyan lehetőséget, amivel mindenki érzi azt, ha ide bejön, hogy olyan emberekkel találkozik, akiknek a megfelelő szakterületen el tudja mondani a problémáit, és megkapja a megoldási lehetőségeket. A törvényi és a jogszabályi kereteken belül ezt szeretnénk biztosítani. De nagy várakozásom az a kis kávézó, ami az épület szélén lesz, és ahol a fogyatékkal élő fiatalok is be lesznek vonva a szolgáltatásokba egy érzékenyítő program keretein belül. Down- szindrómások vannak köztük. A sok szakmai dolog mellett ez egy külön érték lesz.
A Magyarország Ifjúsági Fővárosa versenyben a 3. helyezést érték el Csíkszeredával együtt.
Igen, ez egy óriási boldogság nekem. Néhány nappal ezelőtt zárult a Magyarország Ifjúsági Fővárosa címért való küzdelem. Bekerültünk a döntőbe, és ott a harmadikok lettünk. Aranyos, kedves, egészséges gondolkodású, korrekt formában versenyző fiatalokat ismertem meg. Azt gondolom, ilyen alapra építve továbbra is van ennek a városnak jövője. A pénzt, amit nyertünk, arra kaptuk, hogy tudjunk olyan feltételeket biztosítani, ami segíti az ő mozgásterüket, az ő tehetségük kibontakozását, kapcsolataikat a határon túli magyarokkal. Elhatároztuk a csíkszeredai alpolgármester asszonnyal és a polgármester úrral, hogy a fiatalok szintjén próbálunk együttműködni.
Ön 1990 óta polgármester. Hogy áll az önkormányzatiság ma, ahhoz képest, ahol kezdődött?
Nagyon rossz helyzetben van ma az önkormányzati rendszer. Az a jogszabályi háttér és az a pénzügyi feltételrendszer, ami a saját bevételt, állami forrásokat is jelenti, kevés ahhoz, hogy biztosítsuk mindazt, amit az állampolgárok joggal elvárnak. Az elmúlt években folyamatosan történt a kivéreztetés, és most már nem az van, hogy nem kapunk elég állami forrást, hanem elvesznek tőlünk. Az úgynevezett szolidaritási hozzájárulás négyszázmilliárd forint lesz 2026-ban. Ez brutál nagy összeg! Több mint a teljes költségvetésünk 10 százaléka, amit elvesz az állam. És ennek a töredéke megy a szegényebb településekhez, a többi a központi
költségvetésbe. Mi nem azt mondjuk, hogy adjatok több pénzt a feladatokra, hanem azt, hogy ne vegyetek el annyit, mert nem tudunk működni.
Tudnak-e érdeket érvényesíteni?
Sajnos a mai érdekérvényesítés gyakorlatilag látszategyeztetést, látszat-érdekérvényesítést jelent. Hivatalosan évente minimum kétszer össze kell üljön az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, és itt megkapjuk a tájékoztatásokat. Mi kérdezhetünk, kapunk válaszokat, de ez nem egyeztetés.
Budapest beperelte az Államkincstárt ebben a témában, és a Kúria végül a főváros javára döntött. Ez jelent, vagy elindít valami változást?
Az önkormányzatok nem arra vannak szocializálva, hogy pereskedjünk az állammal. Az államnak meg az az érdeke, hogy mi jól működjünk. Csakhogy az a helyzet, hogy a mai politikai irányítás alatt sajnos az a lényeg, hogy „Aki nem velük, az ellenük”, és aki ellenünk, azt el kell lehetetleníteni. Ez az önkormányzati rendszeren belül elég világosan érződik, a fővároson keresztül látványosan. És kérdés, hogy van-e valakinek annyi felkészült szakembere, hogy ezeket a csatákat a bíróságokon lejátssza. És még akkor sem biztos, hogy megtörténik a Kúria ítélete után, aminek meg kell történnie. Mert egyszerűen azt mondják: nem. És akkor mi van? Van következmény? Nincs következmény. Ez nem jó.
A kormányzat kinevezte Navracsics Tibort, aki jelenleg az önkormányzatokért felelős miniszter.
Navracsics Tibor színre lépésével, Pintér Sándor után, egy jobbfajta párbeszéd indult el a kormány és az önkormányzatok között. A probléma az, hogy a miniszter úrnak nincsen hatásköre, vagy nincs ereje, befolyása a költségvetésre. Az Nagy Márton nemzetgazdasági minisztertől függ, és a miniszterelnöktől. És innentől kezdve beszélhetünk a rendszer tisztításáról, hatékonyságáról. Egyébként egészen komoly víziója és programja is van miniszter úrnak – amivel egyet is lehet érteni – a területfejlesztésre. Nemcsak lokálisan, hanem térségben gondolkodik, mert térségben biztosít szolgáltatásokat. Érti is ezt a részét a területnek, jó is a személyes kapcsolat. A probléma csak az, hogy a mindennapi működésükhöz nem tud olyan hatékonyan segíteni, amivel én azokat meg tudnám oldani, hogy a településeinken biztonságban, békességben éljenek az emberek, meglegyenek a szolgáltatások.
Milyen eredménnyel zárná szívesen ezt a 35 évet, vagy hát annál is hosszabb pályafutást?
Most itt ülök a kastélyban, amiért már 1990 előtt is mozgolódtunk mindenféle formában, hogy elinduljon a felújítása. És úgy tűnik, hogy a mostani bejelentések után, 4- 5 év múlva elkészül a régi, romos részek teljes rekonstrukciója, jó funkciókkal, és a már átadott részeket is felújítják. Nekem ez egy olyan eredmény, hogy ha ez elkészül, azt mondom, volt értelme dolgozni ezen. Itt marad a műemléki, a rendezvényi és a kulturális funkció. Lesz – tudomásom szerint – egy olyan nemzetközi zenei intézet is ide delegálva, akik Európa felé nyitnak a kultúrában. A másik jó hír az egyetem felújítása. Tervezi a kormányzat, hogy a Mezőgazdasági Múzeumot ide telepítik, s ezzel, valamint a gépmúzeummal és az agráregyetemi képzésekkel egy nagyon szép projektet lehetne elindítani, ami olyan ágazatra fókuszál, amelynek Magyarország jövője szempontjából a magas színvonalú működtetése nagyon fontos: ez az élelmiszeripar. És ennek a tudományos központja itt van és itt is lesz Gödöllőn. Ez, ami itt, mögöttünk van, az az életmű, ami fölépült sok segítséggel, rengeteg ember áldozatos munkájával, az egy olyan érték, amit meg kell őrizni.
Még az ön ciklusában lesz 60. évfordulója Gödöllő várossá nyilvánításának. Ezt kiemelt ünnepként kezelik?
Ez nagyon nagy ünnep, a város születésnapja. Én ezt a 60 évet itt éltem végig. És megmondom őszintén, nagy örömmel, mert nem véletlenül maradtam itt. Nekem ez tényleg több, mint az otthonom. Most már elfogadta a képviselő-testület a jövő évi programot, s így az egyébként is színes kulturális élet kiegészül egy csomó más rendezvénnyel. Foglalkozunk kultúrával, gazdasággal, oktatással. Ez egész éves programsorozat lesz.
Ha össze kellene foglalni azt a víziót, hogy merre megy a város, azt hogyan tudná megtenni?
Egy kulturális központ, amihez nagyrészt hozzájárul a kastély; az ország, és most már a világ, vagy Európa egyik legerősebb agrár- és élelmiszeripari tudományának
központja a megfelelő intézményekkel; egy város jó gazdasággal, ami jól megközelíthető, a repülőtérhez közel. És egy olyan város, mert ez a lényeg: ahol jó élni. Egy közösség épül fel – és ez a legnehezebb egyébként ebben az őrült világban.
Ön egyáltalán nem tűnik fáradt politikusnak, városvezetőnek még 35 év után sem. Gondolom, azért kell, hogy kovácsoljon terveket.
Vannak elképzeléseim, nyilván nem a pártpolitika. Ezt az országot sok helyen lehet építeni. Nem szeretnék lemondani az országépítésről. 1988–89-ben azért csatlakoztam a Magyar Demokrata Fórumhoz, mert akkor ismertem meg Antall Józsefet, és nekem ő volt az etalon. Mert ő fontosnak tartotta, hogy az a rendszerváltoztatás, amire ő hatással van, az a lehető legjobb mederbe terelődjön. Ma már, visszatekintve – sok hibát követtünk el. Nem szándékosan. Hát hogy lett volna tapasztalatunk?! Olyan értékes társaság volt az akkori pártokban. Olyan értelmiség, olyan emberek voltak a közéletben, amilyeneket ma nagyítóval kell keresni. És ez a nagy baj. Én abban hiszek, hogy rengeteg fiatal van. Hihetetlen jó gondolkodású és felkészültségű. Őket egy picit abba az irányba kell terelni, hogy nem „én vagyok”, hanem „mi vagyunk”. Ez az ország nem lehet énközpontú ország. És ebben nagyon sokat kell változnia Magyarországnak.
Az utódlásán gondolkodhat egy polgármester, aki egyébként nyilván választás útján nyerte el a pozícióját? Vagy ilyenkor, ha nem indul a következő választáson, akkor utánam a vízözön? Majd a legügyesebb elnyeri a széket?
Aki ebbe a székbe bele szeretne ülni, legyen olyan méltósággal, hogy nem valaki teszi alá a széket, hanem küzdjön meg érte! A léc nagyon magasan van. És nem azért, mert nagyképű vagyok, iszonyatos magasan van, és ebben nekem nagyon sokat segítettek a munkatársaim, hogy föl tudjuk tenni arra a szintre. Az elvárások nagyok. És aki oda szeretne ülni, az küzdjön meg érte!