A gimisek körében a fizika általában mumus tantárgy. De nekem olyan tanárom volt, aki felkeltette az érdeklődést.
Ezt próbálom én is tenni a mai középiskolásokkal. Igaz, könnyebb a dolgom, Gödöllőn elitgimnáziumok működnek, motivált tanulókkal – mondja.
Azt viszont Seres tanár úr is látja, hogy a tanulók, hallgatók változnak. „A figyelmük gyorsabban lankad. Túl sok és túl gyors inger éri őket, elsősorban képi információk. Ezért igyekszem látványossá tenni az órákat, megmutatni, hogy a fizikának valóban van értelme.”
A gimnáziumokban és az egyetemen is arra törekszik, hogy kísérletekkel igazolja az elméletet.
Egy látványos performansz fenntartja és növeli az érdeklődést. Mert szerinte természettudományos alapműveltségre mindenkinek szüksége van. Ennyi információ között tényleg nehéz eldönteni, hogy mi igaz, és mi nem. Ha azt olvassuk, hogy káros a mikrohullámú sütő, vagy a mobiltelefon, akkor legalább nagy vonalakban nem árt tudni, hogy ezek hogyan működnek.
„Ha valaki egy kis műveltséget szerez ezen a téren, akkor stabilabban áll a földön” – mondja. A fizikafakultáció pedig, amit a két gimnáziumban Seres tanár úr tart, utat nyit az orvosi egyetemre, a mérnöki pályára.

„Emellett rendszeresen tartok tudománynépszerűsítő előadásokat a gödöllői általános iskolák számára (ebben a tanévben eddig az Erkelből és a Hajósból volt nálunk néhány osztály, és most van szervezés alatt az egyik Waldorf-osztály látogatása), de hagyomány minden évben az aszódi EGA-s fizikafaktosok látogatása is” – meséli.
Seres tanár úr a Múzeumok Éjszakáján a Gépmúzeumban, a Kutatók Éjszakáján pedig az egyetemen szokott fizikai kísérleti előadásokat tartani, amire szerencsére sok érdeklődő fiatal megy el. „Általában nagyon pozitív visszajelzéseket kapok róla – mondja. – A kísérletezések során megpróbálom megmutatni, hogy fizikát játszani teljesen hétköznapi eszközökkel is lehet
(vécépapír-gurigától kezdve tölcséren és pingponglabdán át a keményítőig), de persze csinálunk extrémebb kísérleteket is, például pálinkába áztatott pénzégetés (nem ég el) és folyékony nitrogénnel végzett kísérletek.” A tanár úr különösen büszke a műholdépítő verseny sikereire: a diákoknak egy kólásdoboz méretű műholdat kell összeállítaniuk, a legjobbakat fellövik, igaz, nem a világűrbe, csak a légkörbe, ahonnan ejtőernyővel térnek vissza. De közben adatokat küldenek, feladatokat oldanak meg. Egy ilyen nemzetközi CanSat verseny európai döntőjére Bolognába már ki is jutott egy líceumos csapat, a GRLSat.
A Seraph nevű premontreis csapat pedig tudományos különdíjat kapott a magyarországi döntőben, és ők kapták azt a lehetőséget, hogy a Hunity műholdra egy mérőpanelt fejlesszenek, ami jelenleg is az űrben van és méréseket végez.