Roszik Gábor szerint az Orbán-rendszert leváltani szinte nehezebb volt, mint 1989-90-ben a kommunizmust. Az egykori gödöllői képviselő sarkos véleménnyel van az Orbán-kormány elmúlt 16 évéről.
– Nevezhető ez a mostani magyarországi helyzet rendszerváltásnak? – Hadd kezdjem azzal, hogy 2026 április 12. óta euforikus állapotban vagyok. Ezt nevezhetjük egy olyan történelmi pillanatnak, amiről azt mondhatjuk, rendszerváltás. A kormányzópárt döntő többsége el lett takarítva, szabadon választott képviselők érkeznek, csakúgy, mint 1989-90-ben. Annak a rendszerváltásnak az első mozzanata az volt, hogy Gödöllőn 1989. július 22-én ellenzéki képviselőt választottunk az országgyűlésbe. Ez a képviselő voltam én. Az akkori kommunista országgyűlési képviselőnk, Cservenka Ferencné visszahívását kezdeményeztük a parlamentből, ami soha nem fordult meg se előtte, se utána Magyarországon. Olyan erőteljes volt ez a gödöllői mozgalom, hogy 1989 áprilisában Cservenkáné magától lemondott, az időközi választáson pedig engem egy hatalmas többséggel választottak meg. Tehát mi a rendszerváltozást Gödöllőn teljes mértékben megcsináltuk, elvégeztük, először a szocialista világban. Olyan nagy jelentősége volt, hogy Ausztráliától Alaszkán át a Dél- Afrikáig mindenhonnan jöttek a köszöntések. Habsburg Ottó táviratot küldött, Fidel Castro is beszélt rólam Kubában és ostorozta a magyarországi kommunistákat, hogy ezt megengedték.
– Melyik volt a nehezebb: a kommunizmust leváltani, vagy ezt a mostani Orbán- rendszert?
– 1989 egyfelől nehezebb volt, másfelől könnyebb. A mi helyi mozgalmunk 1988-ban indult el, kemény időszak volt, szerintem félelmetesebb, mint az elmúlt két év. Evangélikus lelkész voltam, berendelt a püspököm, megfenyegettek, követelték, hogy állítsam le magam, fenyegető leveleket kaptam a családom felrobbantásáról. Az utcán egy munkásőr egyik este pisztolyt fogott a fejemhez, május elsején fényes nappal egy rendőr elővette a pisztolyát és mondta, hogy húzzak el. Sokan féltettek, hogy börtönbe kerülök. Tehát én kockára tettem mindent abban az időben. Igaz, annyira nem éreztem a félelmet, mert ha mennem kell egy igaz ügyért, akkor nem tudok magamra gondolni. A gödöllői választások után augusztusban jött a páneurópai piknik, amikor kiengedtük a kelet-németeket, azután jött a bársonyos forradalom Csehszlovákiában, azután leomlott a berlini fal, aztán Romániában kitört a forradalom. Tehát összeomlott az egész rendszer és a kommunisták megadták magukat. Nekem az első önálló képviselői indítványom az volt, hogy foglalja törvénybe a magyar országgyűlés, hogy 1956. október 23-án forradalom volt Magyarországon és legyen az a nap nemzeti ünnep és munkaszüneti nap. A ház elnöke, Szűrös Mátyás azt mondta, hogy gyűjtsek össze 50 képviselői aláírás, akkor napirendre veszik. Ott álltam a kommunista parlamentben, mégis összejött ötvennél több aláírás. Persze végül a plénum akkor még lesöpörte az indítványt, helyette október 23. a megbékélés napja lett. De aztán, az első szabad országos választás után ez országgyűlés első törvénye az volt, amit én de szó szerint beterjesztettem. A rendszer jogilag lebontani már nem volt nehéz. 1989-ben megindult egy háromoldalú tárgyalássorozat. Megállapodtak a sarkalatos törvényekről, amelyeket a kommunista kormány beterjesztett, a parlament meg megszavazott. Választási törvényt, párttörvényt, ami alapján pártokat lehetett létrehozni, és más fontos törvények. Az egyik legfantasztikusabb pillanat a ’89-es parlamentben az a novemberi nap volt, amikor a parlament elé került a választási törvény. A kommunista parlament kommunista képviselői megszavazták azt a törvényt, amiről ők pontosan tudták, hogy őnekik végük és nem lesznek soha többet képviselők. Tehát a 89-es parlamentben úriemberek és úriasszonyok ültek ahhoz képest, amit a Fidesz csinált. A mostani gazemberek soha olyan törvényt nem szavaztak volna meg, ami az ő életüket elvágja. Hát ebből a szempontból a rendszerváltozás és annak a lebonyolítása nyolcvankilencben aztán kilencvenben sokkal könnyebb volt. Ami akadályt el lehet képzelni a választási kampányban, igazságtalanságot, aljasságot, karaktergyilkosságot, azt a Tisza Párt és Magyar Péter megkapta.
„Fidel Castro is beszélt rólam Kubában és ostorozta a magyarországi kommunistákat, hogy ezt megengedték”
– Milyen emlékeid vannak Orbán Viktorról?
– 1989-ben van ’90-ben meghívtak a Fidesz kongresszusára, beszédet mondtam, ott találkoztam Orbán Viktorral. A Fidesz nekem nagyon szimpatikus volt és drukkoltam nekik, de azt éreztem, hogy az MDF az jobbközép, konzervatív európai párt, amely én meggyőződésemhez, hitemhez, lelkemhez, lelkiismeretemhez, politikai neveltetésemhez közelebb áll. Úgy, mint most a Tisza Párt. Orbán Viktor valóban azt gondolja, hogy Nagy Imre újratemetésén ő küldte haza az oroszokat, de 1989 márciusában mások mellett már én is kimondtam, hogy oroszok szépen hazamennek, itt demokrácia lesz és szabadság. Orbán brutális módon használta fel a tehetségét, a karizmáját, rettenetes pusztulásba vitte nemcsak az országot, hanem a demokratikus értékeket, a keresztény értékeket, a szabadságot, a nemzeti liberalizmust, a piacgazdaságot. Autokratikus, diktatórikus gondolkodásmódjával mindent lerombolt.
-Nem túlzás diktatúrának tekinteni az elmúlt 16 évet?
-A diktatúra nem azt jelenti, hogy este 10-kor megáll egy fekete autó a ház előtt és elviszlek az Andrássy út 60-ba. Amikor kétharmados hatalomhoz jut egy párt, amivel antidemokratikus úton visszaél, amikor egy olyan választási törvényt hoz meg, ami nagyon erősen kedvez a pártjának, az diktatúra. Amikor olyan közmédia alakul ki, hogy abban csak kormánypárti képviselők jelenhetnek meg, amikor a közbeszerzéseket úgy irányítják, hogy a kormányfő köre, rokonsága, barátai, haverjai kapják a hatalmas pénzeket túlárazott szerződésekkel, az diktatúra.
-És evangélikus lelkészként hogy a látod az orbáni „keresztény alapú” kormányzást?
-Nem is kell ahhoz lelkésznek lenni, hogy egészen egyértelműen és világosan lássuk: ami az elmúlt 16 évben történt, az a keresztény értékeknek a szisztematikus rombolása volt. Csak egy üres lózung volt, hogy a kereszténység értékeit támogatják. Közben a tízparancsolatnak, a szeretettörvényének minden részét folyamatosan megszegték.
– Az új kormány megfogalmazta azt a tervét, hogy október 22-én nyilvánosságra hozza az ügynök aktákat. Mit vársz ettől?
-Van ebben tapasztalatom. A Dunagate-ügyben 1989-ben és szerveztem meg Végvári József őrnaggyal együtt az állambiztossági iratok megsemmisítésének lebuktatását. Nagy botrány lett, bebizonyosodott, hogy még a rendszer végnapjaiban is megfigyelik az ellenzéki gondolkodású embereket. És az is, hogy ledarálják az iratokat. Ma kissé szkeptikus vagyok, hogy van-e ennek még értelme, hiszen sokan meghaltak a szereplők közül. De azt gondolom, hogy meg kell tenni. Tudjuk meg, hogy kik voltak azok, akik ebben részt vettek. Érhetnek meglepetések, talán éppen az elmúlt 16 év kormányzati vezetők között is sokan lehetnek érintettek,
-Mivel foglalkozol manapság?
–Lelkész vagyok továbbra is, nyugdíjasként. Gödöllőn működik az általunk alapított családok átmeneti otthona és az idősek otthona, a fogyatékos gyerekek napközi otthona, a nevelőszülői hálózat, ezek munkájában, mint lelkipásztor továbbra is részt veszek. És megmaradt a börtönmisszió, amit több mint 30 éve szolgálok.
