Ezzel egy majdnem ötvenéves álom vált valóra. A komolyzenét a Gödöllő Kultúrájáért díj egyik díjazottja szinte az anyatejjel szívta magába. Pécsett, ahol felnőtt, az édesanyja már 3 éves korától koncertekre, operába vitte. „Életemben minden út a zenéhez vezetett. Családi gyökereim az ország több pontjára nyúlnak: anyai ágon dunántúli molnárcsalád Pécs környékéről, apai ágon erdélyi és nyírségi örökség, egy híres prímás nagyapával. A zene tehát szinte sorsszerűen volt jelen.”
A Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba járt, ami erős reál gimnázium volt akkoriban. Innen mindenki reál irányba ment továbbtanulni. Ő viszont makacsul ragaszkodott a zenei pályához. Arra a különleges, ma már nem létező pécsi egyetemi képzésre kívánt bejutni, amely a Zeneakadémia kihelyezett tagozataként működött: „Mindenki más konzervatóriumból jelentkezett oda, nekem viszont a felvételire pótolni kellett a teljes zeneelméleti és zenetörténeti anyagot.”
Volt, hogy a felvételről csak hajszál híján maradt le, de nem adta fel. Végül harmadszorra bejutott, ének-zene tanár, karvezető szakra.
Az élet realitása, majd az anyaság így végül a karvezetés irányába terelte a zongoristának induló lányt. A kórus világa számára nem csupán szakma – hanem létszükséglet.
Gyerekkorában vívott és NB I.-es kosaras volt. Mindig a csapatban érezte jól magát. A szóló szerepléstől rettegett, a közösségben viszont szárnyalt. Amikor bekerült Jobbágy Valér legendás női karába, rögtön tudta: ez az ő közege. Sok ember, közös lélegzés, egyetlen hangként megszólaló tömeg – innen már nem volt visszaút.
Ma több kórust vezet párhuzamosan. A gimnáziumban működik a 25 fős kiskórus és az akár 50-60 főt is elérő nagykórus. A TIG-Essence az egykori diákokból álló profi szintű együttes, akik felnőttként is visszajárnak hozzá. Emellett ott van a Forrás Női Kar is, amely eredetileg Kerepesen indult, de mára teljesen gödöllőivé vált. Ezek a kórusok összesen több száz ember életének részei – és több ezer gyerek ment már át Dóra keze alatt az elmúlt évtizedekben a zeneiskolában, a Waldorfban, a Török Ignác Gimnáziumban és a kórusokban. Kórust vezetni számára nem pusztán zenei munka. „Ez energiabomba, pszichológia, közösségépítés és érzelmi irányítás egyszerre. A kórus egy 38 fejű sárkány, én vagyok a test, ők meg a fejek. És az összes fej úgy énekel, ahogy a szív dobog” – mondja. Egy próbán folyamatos figyelem, szemkontaktus, jelenlét kell; másfél óra alatt fizikailag is teljesen kimerül. De a jutalom mindenért kárpótol: amikor megszólal a közösen felépített Tápai Dóra karnagy generációknak tanítja meg, hogy a zene nem tantárgy – hanem életforma hangzás, amikor a gyerekek vagy a női kar tagjai megtalálják önmagukat a zenében. A Forrás Női Kar különösen fontos számára: itt az éneklés lelki menedék. Barátságok, felszabadulás, közös nevetések és sírások – igazi közösségi terápia. Dóra senkit nem küld el a kórusból. Nem versenyt akar, hanem megtartani embereket a zene által.
Gödöllőre az élet sodorta. Második férje diplomataként Kolozsvárra kapott kiküldetést, majd hazatéréskor zöldövezetet kerestek Budapest helyett. Egy rosszul időzített szentendrei lakásvásárlás után végül Gödöllőn találtak új otthonra. Dóra karácsonykor Kolozsvárról levelet írt a zeneiskolának – és január 4-én már tanított is. Innen indult minden: Waldorf, Török Ignác Gimnázium, majd a város kórusélete.
Tápai Dóra karnagy, közösségeket tart össze, embereket emel fel, és generációknak tanítja meg, hogy a zene nem tantárgy – hanem életforma.